Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: Szempontok Rorschach formaértelmezési kísérleteinek megítéléséhez

[14] Rorschach id. művének 77. lapján foglalkozik az introverzió Jung-féle értel­mezéseivel. Rámutat arra, hogyan alakult e fogalom a „libidó" fogalmának kiszélesítésével együtt. Rorschach és Jung felfogása közt csak a név azonos — hangsúlyozza Rorschach. (Az sem egészen, mert Jung „introvertált"-ról, Rorschach „introverzív"-ről beszél.) Rorschach hangsúlyozza, hogy e kifeje­zések nála tendenciákat jeleznek, képességet, folyamatot, nem kész jellemet. Újabban, 1952 óta, inkább JUNG hívei részéről nyilvánul meg Rorschach­tesztjének és a jungi komplex-pszichológia szemléletének közelítése, egyezte­tése. (Pl. K. BASH cikkei a „Rorschachiana" 1952. évf. 1/2., XI/4., valamint 1/4. 1953. számaiban, Bruno KLOPFER előzőkben (2) sz. alatt idézett cikké­ben stb.) [15] Igen messzire vezetne a jelzett módszerek kritikája annál is inkább, mert egyes tényezőkről is (pl. járásról, beszédről) vaskos köteteket írtak. Aligha­nem legterjedelmesebb — egész könyvtárakra való — irodalma a grafoló­giának van. Kétségtelen, hogy egyes mozgásokból lehet bizonyos vonásokra (gyorsaság, ügyesség, gyors áttekintőképesség, a mozgás célszerűsége stb.) kö­vetkeztetni. Széleskörűen, az egyéniség egészére következtetni egyféle meg­nyilvánulásból azonban (pl. írásból) tudományosan nem kellőképpen megala­pozott, exakt módon —• legalábbis jelenleg — nem bizonyított. [16] Vö. L. K. WILDE: „Die Wunschprobe." Psychol. Rundschau, 1950. I. 4. — Pigem, Serra Jósé: La prueba de la expresión desiderativa, Tesis doctoral, Madrid— Barcelona, 1949. — A Szondi Lipót-féle „genoteszt"-tel egész könyv­tárra való irodalom foglalkozik. Ujabban nyugati pszichológusok is több szempontból bírálják, vitatják értékeit. Ilyen kritikai munka pl. LASZLO: „Die Homosexualität des Mannes im Szondi-Test. 1956. Ferd. Enke Verlag, Stuttgart. — HELWIG, P.: Die Trieblehre u. das Testverfahren von L. Szondi. Psyche (folyóirat) 1951. 1. [17] Van LENNEP: Four picture-Test. The Hague, Martin Nyhoff, 1948. [18] E. WARTEGG: Gestaltung und Charakter. Leipzig, 1939. — Kritikája: Inge MADER: „Die Anwendbarkeit des Wartegg-tests bei der Persönlichkeitsbegut­achtung im Pubertätsalter." Psychol. Rundschau, 1952. 2. sz. [19] Heinz REMPLEIN: Psychologie der Persönlichkeit. 1956. E. Reinhardt Verlag, München. 632—647. 1. [20] Richard PAULI: Psychologisches Praktikum. 5. kiad. G. Fischer, Jena, 1950. 207. 1. [21] Maga a „formaértelmezés", az „észlelési próba" elnevezés is intellektuális jel­legre vall. Rorschach a gyakorlatiasságot csak erősen közvetett és vitatható módon tudja megragadni. Pl. a sok D feleletet a gyakorlatiasság megnyilvá­nulásának tartja. Vagy, még önkényesebb: a színfeleletek túlsúlya a mozgás­feleletekkel szemben a praktikus, extrotenziv embert jellemzi Rorschach sze­rint. Nyilvánvaló ezzel szemben, hogy a gyakorlatiasság elsősorban és közvet­lenül — magában a gyakorlatias cselekvésben nyilvánul. Ezért vitatható, és nem szorosan bizonyító jellegű, ha a gyakorlati érzék bizonyságát a gyakor­laton kívüli, intellektuális folyamatban keressük, nem pedig magában a gya­korlatban, mint Rorschach teszi. [22] Megfontolandó szempont a statisztikai adatok értékelésekor még az a körül­mény is, hogy ezek jelentős része neurotikusoktól, illetve ideg- és elmebete­gektől származik, pl. maga Rorschach 405 feldolgozott kísérletéből csupán 117 a normális egyén, a vizsgált esetek többsége tehát a pathológia körébe vág. Ehhez hasonló a helyzet követőinél is többnyire. E körülmény az eredmények, konklúziók torzításához vezethet könnyen akkor, ha nem elemzik eléggé mélyrehatóan az ép és kóros idegrendszer közti mélyreható különbségeket. Bizonyos jelek arra engednek következtetni, hogy a pathológiai szemléletmód elősegítette az elhamarkodott általánosításokat. [23] E. BÖHM kézikönyvének újabban megjelent, második kiadása (Lehrbuch der Rorschach-Psychodiagnostik, Bern— Stuttgart, 1957. Hans Huber) is az érté­kelés döntő feltételének tartja az egész intuitív megragadását a részek tudo­mányos kontrolljával. Ezzel a szövegünkben jelzett tendenciának ad helyet. 84

Next

/
Thumbnails
Contents