Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Pelle Béla—Perge Imre: Tittel Pál élete és munkássága

hogyha egyszer hazajön, többet nem tud utazgatni, s tudományos fejlődése megakad. Itthon már csak a tanultakat adhatja át, de újat nem tud szerezni. 1816. június 25-én engedélyt kért arra, hogy Franciaországba mehessen tanulmányai folytatására [22], Az érsek nehezen bár, de beleegyezett: jobban szerette volna, ha Tittel hazajön, azonban, akkor még kedves emberének kérését nem akarta megtagadni. Tittel fájó szívvel hagyta el Gauss házát „an welches mich so viele theure, heilige Erinnerungen knüpfen [23]" és 1817. március 1-én Párizsba utazott, ahol ez év októberéig időzött. Párizsban, a felsőbb mathesis tündöklő hazájában, — ahol az École Polytechnique híres tanárai működtek, mint Laplace, Lagrange, Monge — szintén sok barátot szerzett magának. De barátai általában mind haladó szelleműek voltak. Szoros barátságot kötött abbé Gregorie, egykori bloisi püspükkel is. aki híres volt haladó elveiről. Tittelt ezek a tények lassan kegyvesztetté tették az itthoni papság előtt. Betetőzte ezt azután az, hogy 1817-ben megírja az érseknek, hogy Angliába akar menni. (Abban az időben a legjobb csillagászati műszereket Angliában készítették; ők látták el ezekkel az eszközökkel.) Az érsek, hogy angliai út szándékától eltérítse Tittelt, 1000 forint segélyt ígért neki, ha nem Angliába, hanem Rómába megy. De Tittelben a tanulási vágy nagyobb volt, és így Londonba, illetve Greenwich-be utazott. Látta és csodálta Bradley távcsövét, amellyel az aberrációt felfedezte, és hogy kora legnagyobb csillagászát láthassa, elment Slough-ba Windsor mellé is, ahol W. Herschel dolgozott. Angliai tartózkodása rövid volt, hisz 1818 januárjában már Bécsből számolt be az érseknek angliai tanulmányairól, 1818 január 18-án pedig már Budáról írt Gauss-nak. Levelének elején Gauss két válaszát említi: ,,Ihr threues Schreiben vom 8.—16. November 1817 schickte mir meine edle Freundin die Gräfin Sztáray zu." Levele további részében pedig a gellérthegyi állapotokról számolt be. (A göttingiai levéltárban Tittelnek Gauss-hoz küldött négy levelét őrzik) [24], 1818 februárjában hazatért Egerbe. Fogadtatása, amint várni lehetett, barátságtalan. Tudását, tehetségét, hírnevét irigylik. Mindent megtesznek, hogy munkáját ne kezdhesse meg. Tittel kérelmei új műszerek beszerzése tárgyában nem nyertek meghallgatást, és ilymódon tétlenségre volt kárhoztatva, mire nyílt és titkos ellenségei restséggel, sőt képességhiánnyal vádolták. A legnagyobb bűne azonban Tittelnek az volt, hogy utazásai alatt mindig haladó szellemű, igazi tudósokkal érintkezett, hazajövet pedig a barátságot továbbra is fenntartotta és velük élénk levelezést folytatott. . . Megbocsáthatatlannak tartották, hogy Németországban protestánsokkal érintkezett. Megbízhatatlanná vált, ahogy mondták:. . . „hajlik a racionalizmus felé." Ez pedig abban a korban forradalmi, egyházellenes volt [25]. Nem csoda tehát, ha Tittel első nagy ügybuzgalmát látszólagos eredménytelenség követte. Úgyhogy 1820-ig az egyházi direktóriumokban közölt csillagászati jelentésein kívül egyáltalán nem publikált. De még ezek a jelentések is — mint az 1821. júniusában az érsekhez küldött levelében panaszosan írja — rengeteg sajtóhibával jelentek meg. .605