Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Torkos János, mint a hazai kémia egyik úttörője

megemlítve azokat az eseteket is, amikor változás nem következett be. Megvizsgálta a vizet friss állapotban és felfőzötten, minthogy látta, hogy sok esetben másképpen reagálnak. Hogy azonban a főzés közben milyen változás játszódik le, hogy a vízben oldott szénsavat és kénhidrogént elűzi a forralás, nem tudta, mint ahogy korában mások sem tudták még. Megfigyeléseit azonban így is helyesen rögzíti. Amikor a friss vízhez ad indikátorként használt viola-főzetet, az se vörös, se zöld színt nem kap. Ha azonban előzőleg felforralta, gyönyörű szép zöld szín megjelenését észlelte. A jelenség magyarázatát így kíséreli meg: „Elgondolkodik az ember, hogy a friss kénes víz miért nem nyer a főzettől azonnal zöld színt, mikor különben a mesterségesen kéngázzal telített víz azonnal megzöldül" [4]. ,,A félig főzött víznek ezt a rögtöni színváltozását nem mással, mint a hévíz melegítése és forralása által összesűrített sónak tulajdonítom" [24]. A magyarázat, ma már tudjuk, nem állja meg a helyét, azonban legfeljebb annyit vethetünk Torkos szemére, hogy ebben nem sikerült korát megelőznie. II. Üvegedényből való lepárlás. Két font vizet üvegedénybe öntött, s úgy desztillálta le, mégpedig kétféleképpen is: vízfürdőn, valamint homokfürdőn. Vizsgálta a kapott desztillált víz szagát, színét, faj súlyát, s megmérte a maradék mennyiségét is. Az almási víz 2 fontjából annyi száraz maradékot kapott, hogy az 1 uncia 1/24-ed részét nyomta. Ez az adat csaknem kétszerese annak, amit a dunaalmási vizek analízise közben Emszt Kálmán kapott [26], Az eltérés okát ma már nem állapíthatjuk meg, nincsen kizárva, hogy Torkos valamilyen más, ma már nem ismert forrás vizét elemezte meg. III. Vaskazánban főzés és bepárlás. Tizenkét font (kb. 4,5 liter) vizet párolt be, közben figyelte a változásokat, a víz szagát, színét, majd végül a száraz maradékot vette szemügyre. „Nem kétséges — írja —, hogy főzés közben sok mészföldrészecske elillant, amelyek forralás alatt a lombikban láthatók voltak." IV. A Nap melege által való elpárologtatás. Egy font vizet tett jól zománcozott cserépedénybe. 12 órai napsütés elpárologtatta a vizet. Visszamaradt 15 gran. Ha ezt a mennyiséget, amely V. Marian szerint nyilvánvalóan a nürnbergi mértékegységekre vonakozhat [23], gramm-mértékegységre számítjuk át, akakkor azt kapjuk, hogy e víz 1000 grammja 2,568 g száraz maradékot hagyott vissza. Ez az eredmény még több. mint amit az üvegedényben történt bepárlás közben kapott, az előbb ott közölt adat átszámításával ugyanis 1.736 grammot kapunk 1000 g vízre számítva. Ugyanakkor viszont Emszt a dunaalmási különböző források, kutak elemzése közben kis eltéréssel 1000 g-ra 0,8 g maradékot mért [26]. A Nap segítségével történő bepárlás valószínűleg a hidrogénkarbonátokat 56«)