Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Zétényi Endre: Adatok az egri szőlők telepítés földrajzához

tősége szerint immúnis és nem immúnis csoportokba osztják. A laza homoktalajban a filoxéra nem tud elszaporodni. A kötött talajokban a kiépített járatai nem omlanak össze, a rovar vándorolhat, kártevése elterjedhet. Az ilyen talajokba telepített gyökérnemes európai fajták­ból származó szőlők szaporítása, termesztése költséges és bizonytalan. Sokkal célravezetőbb megoldásnak bizonyult az amerikai, vastagabb, ellenállóbb kérgű alanyfajokra való oltási eljárás. Ezen alanyfajták gyökereinek ellenállása a filoxerával szemben sejt- és szövettani saját­ságainál fogva nagyobb, amint ezt a szakkönyvek a gyakorlati meg­figyelések alapján megállapították. Azt is megfigyelték már a termelők, hogy az amerikai fajtáknak ez az ellenállása sem egyforma, sőt fajtán belül sem azonos, amit más körülmények (a talaj szerkezete, az ég­hajlat, a ráoltott vessző stb.) is befolyásolnak. A nedvesebb és hidegebb talajban a filoxerának kevesebb nemzedéke származik, mint a száraz, meleg talajon. Mivel az egri szőlőtalajok túlnyomóan kötöttek, ez a kérdés itt felette figyelemre méltó. Csaknem minden amerikai alanyfajtának megvan a maga jól körvonalazható talajigénye, amivel az alany kiválasztásakor számolni kell. Igen érzékenyek a talaj mész­tartalmával, különösen a finom elosztásban lévő ún. aktív (hatékony) mésztartalommal szemben. A mésztűrés mértékét fokokban kifejezve közlik a szakkönyvek. Az egri vizsgálatokat végző szakemberek ezeket a szempontokat is figyelembe vették. Eger környékét a meszes alap­kőzetű borvidékek közé sorolja a szakirodalom (Mór, Szekszárd, Vil­lány, Siklós, Gyöngyös-Visonta, Eger). Mivel e helyek alapkőzetei geológiai fejlődési különbségeket is mutatnak, ezért a szüretelt bor minősége is mutat eltérést. Az ismeretes amerikai alanyfajták Eger határában a következő arányban találhatók meg: Riparia portalis (és keresztezése) 76 százalék, Berlandieri 11 százalék, Rupestris 13 százalék. (A százalékban ezek keresztezése is benne foglaltatik.) A Riparia portalis oltványából származó tőke erős, gyors fejlő­désül, edzett vesszői keményfásak, kérge sima és vékony. A filoxerá­nak teljesen ellenálló. Az összes európai fajtákkal könnyen oltható, tartós, termékeny oltványt ad. A minőségi fajtáknak is jó alanya. A talajjal szemben igényes. Középkötött, mélyrétegű, tápdús, alacsony­mésztartalom (10—15 magyar fok) mellett bőven terem. A túlkötött, a túlszáraz, vagy a nagyon nedves talajban nem fejlődik annyira. Korán fakad és virágzik. Jól gyökeresedik. Országos viszonylatban az oltványszőlők 75 százalékának ez az alanya, ami az egri elterjedés­sel éppen egyezik. Ahol a mésztartalom több, ott a Ripariat Rupestris, vagy Berlandierivel keresztezik, mivel ezek mésztűrése nagyobb. A Rupestris metallica sárgásbarna vesszőjéről ismerhető föl. Lassabban fejlődik, mint a Riparia vagy a Berlandieri. A filoxerával szemben ez is ellenálló, gyökere vastagkérgű. Mésztűrése magas. Az erősen kötött talajon is díszlik, megél soványabb körülmények között is. Egri .549

Next

/
Thumbnails
Contents