Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

állatvilágról és talajról beszélünk. Önmagában ezek ismertetése sztatikus leíráshoz vezetne. Nekünk a földrajzi tartalom még közelebbi meghatározására van szükségünk. 3. A táj tartalma működésbeli értelemben. A földrajzi tájba minden olyan természeti tárgy és folyamat beletartozik, amely az illető terület jellemző vonásainak a megrajzolásában részt vesz. E szerint minden lényeges tájalkotó elem része a földrajzi tájnak. Az ilyen elemeket nevezzük „tájtényezőknek", amelyek nem puszta létükkel, hanem természetüknek megfelelő hatásukkal vállalnak szerepet a tájak alakításában. A lényeges táj tényezők általában a 2. pont alatt felsoroltakkal azonosak. 4. A tjáka tartalma filozófiai értelemben (1. már előbb is) a földrajzi táj az anyagnak, az anyagmozgásnak és a minőségileg átalakuló energiáknak sajátos helyi csoportosulása, amelyben a részek dialektikus összefüggése meghatározott irányú fejlődést tart fenn. Analizáljuk ezt a kérdést: a) Az anyag: kőzetek és a kőzetekből felépült domborzati, szerkezeti formák, továbbá levegő, víz, élővilág, mint az anyag mozgásformái. b) Energia: a Föld belső melege és a napsugárzás, a víz, a levegő és a szilárd testek mozgási energiája, valamint a kémiai energiák. Az energiák az anyagot egyetemesen áthatják, sőt egymás mozgásformáiba is átmehetnek (az anyag energiává válhat és viszont). c) Törvényszerűség. A tájat jellemzi a belső dialektikus összefüggés, a kölcsönhatások és ellentmondások törvényszerűsége. Ezek tartják mozgásban a földrajzi folyamatokat, ezek adják a földrajzi tájak dialektikus tartalmát. Ide soroljuk a kéregszerkezet és a külső formák összefüggését, a belső és a külső erők kölcsönhatását (ellentmondását), az éghajlat és a morfológiai viszonyok dialektikus kapcsolatát, a vízhálózat és a domborzati alakulatok ellentmondásos egységét, kölcsönös feltételezettségét. Ide tartozik — ugyancsak mint a földrajzi táj tartalma — a táj állandó önfejlődése, a táj egész komplexumát átható törvényszerűségek determináns érvényesülése. Ide tartozik minden földrajzi folyamat, mint a táj dinamikus működésbeli tartalma, a folyók és a szél felszínalakító munkája, a szélrendszerek csapadékszállító és csapadékelosztó szerepe, a belső erők működése következtében előálló változások a Föld felszínén, az éghajlatváltozással és az éghajlatingadozással járó átalakulások a tájak domborzatában, növényzetében, talajában, vízháztartásában stb. Fejlődés a földrajzi tájban A földrajzi tájak tartalmi összetétele (tényezőcsoportosulás), részeinek kölcsönhatása és a benne működő ellentmondások rendszere állandóan változik. Ennek eredménye, hogy maga a táj is átalakul. A tájak fejlődésében eddig tartó és további utat különböztetünk meg. Az eddig tartó fejlődés eredménye a táj jelenlegi állapota, mint ,,pil.540