Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

f) A szintézis hatodik foka. Az előbb mondottak szerint a táj képét az ember a maga szintetikus egységében (összképében) látja és érzi, s — mondhatjuk —, ez a megérzés az emberek tudatában a táj spontán tükröződése nyomán jön létre. A földrajzi környezetben élő ember megszokja a táj fő jellemvonásait, és — primitív fokon — ezeknek megfelelően építi bele a maga munkáját, változtatja meg annak képét, ugyancsak spontán módon. A tudomány haladásával azonban, és fejlettebb termelőeszközök birtokában a táj spontán tükröződése tudatos tájanalízissé fejlődik. Már nemcsak a természeti földrajzi adottságok tervszerű kihasználásához vezet, hanem annak célszerű átrendezését is lehetővé teszi. A magyarországi ármentesítés hatalmas, de egyoldalú munkáját — a szocialista építés során — most az Alföld vízgazdálkodásának komplex megoldása követi. A tervezés — az árvédelem további biztosítása mellett — figyelembe veszi az energiatermelés, az aszályok elleni küzdelem, a szikesek megjavítása, a talajvízgazdálkodás, a haltenyésztés, az új növények meghonosítása, továbbá a lakosság szociális helyzete, települése, az áruk forgalma stb. kérdéseit is. A várható fejlődést összességében és kapcsolataiban vizsgálja. Igaz, ez már nemcsak a tájnak magának a belső szintézise. A természeti viszonyok és a társadalom termelő munkájának szoros összekapcsolódása azonban új összefüggéseket teremt, ezért említjük meg ezt is. Ez az új szintézis, (amely végül is a természetes táj gyökeres átalakulásához vezet) a társadalom és a természeti földrajzi környezet élő szintézise. Fejlettebb társadalmi rendszerekben — különösen szocialista termelő viszonyok között — ebből a szintézisből származó ellentmondásokban a társadalom szerepe a döntő. A földrajzi tájak tartalma 1. A tájak tartalma szubjektív értelemben. A spontán tükröződés folyamán az ember a tájat inkább csak megérzi, élményszerűen átéli, munkájával is spontán módon, leginkább tapasztalati alapon kapcsolódik hozzá. Látjuk, halljuk dübörögni a tenger hullámait, ismerjük a szelíden csobogó Tiszát. Megérezzük és átéljük a katasztrofális jelenségeket (földrengés, villámcsapás, árvíz). Élvezzük a természet szépségeit, az erdő zöld fényét, a lilásan ragyogó távlatokat, a hegygerincek lendületes vonalát. Egy szép kirándulás a nehézségek legyőzésével is gazdagítja szemléletünket. Legtöbbször azonban nem gondolunk arra, miért meredek a lejtő, miért rétegeződik a kőzet, milyen anyagból vannak a rétegek, amelyekre esetleg térdünk lehorzsolása árán kapaszkodtunk fel. Tapasztalatunk erősen szubjektív természetű, messze áll még az ismerettől. A szubjektív burkot le kell hámoznunk, a gyümölcsöt ki kell bontanunk, hogy megtaláljuk benne a reális magot. így jutunk tovább: 2. Az iskolás értelmű földrajzi tartalomhoz. Iskolai és tudományos értelemben a természeti földrajzban földrajzi helyzetről, földtani szerkezetről, domborzatról, éghajlatról és vízhálózatról, növényzetről, .539