Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Bély Miklós: A tanulók fizikai és pszichikai sajátosságainak szerepe a testnevelésben

életkori sajátosságoknak megfelelő — didaktikai mozgásfeladatok alakítják ki a tanterv logikai rendszerét. Sajnos, ez a követelmény évtizedeken keresztül kellő mértékben nem érvényesült. A tanterv újabb és újabb mozgásanyag felhalmozódásával gyarapodott és nem a feladatok által meghatározott logikai menet útján fejlődött. Ez a tantervi műhiba többek között tantervi maximalizmust eredményezett, ami lényegében a tantervi anyag mennyisége és a testnevelés feladatai, az utóbbi pedig a tanulók életkori sajátosságai között helytelen összefüggéseket alakított ki. Ezt a tantervi anyag csökkentésével, új anyag felvételével (korszerűsítéssel) és a módszer javításával kell megoldani. A tantervvel szemben támasztott alapkövetelmény ugyanis, hogy a tanulók fejlődési szakaszai és a didaktikai feladatok mennyisége és minősége között fellelhető összefüggéseket — az objektív tényezők (pl. a rendelkezésre álló heti két óra) értékelése alapján — reálisan megoldja. A tantervi követelményeket, mint oktatási feladatokat, nem elszigetelten, hanem keletkezésük, fejlődésük figyelembevétele alapián kell értékelnünk. Ekkor szerephez jut az életkori sajátosságok mellett a testnevelés eredményeként jelentkező képzettség mértéke, ami a fizikai és pszichikai sajátosságok különféle területein bekövetkezett fejlődést tükrözi. A tanulók személyiségét meghatározó fejlettségi szintek (életkori sajátosság + képzettség), mint a személyiséget meghatározó jellemzők, a tantervi anyag helyes értelmezéséhez feltétlenül szükségesek. A tantervi tanítási anyag logikájának ugyanis a meghatározott osztályt megelőző és azt követő osztályok között összefüggést tükröznie kell. Az előző osztály tanítási anyaga ily szempontból az előképzettség mértékét határozza meg, míg a következő osztályok tantervi anyaga a konkrét perspektivikus didaktikai feladatokra történő előképzés folyamatának szükségességét jelentse. Módszer. A tanítási anyag és az életkori sajátosságok összefüggéséi a módszerre, sőt, a szervezési formára is hatással vannak. így a tanítási anyagot, módszert és szervezési formát tulajdonképpen az életkori sajátosságok és a tanulók átlagképzettsége mértékének figyelembevétele alapján kell karakterizálni. Csak így képzelhető el az a jogos Igény, hogy a testnevelő órán történő oktató tevékenység minden egyes tanuló részére •— soha ne feledjük, másfélmillió tanulóról van szó! —• optimális fizikai és pszichikai hatáseredmények kialakítását elősegítse. Az életkori sajátosságok jelentőségének tagadása a különböző korú tanulók között felismerhető azonosságokat (a tipikust) és a különbségeket (az egyénit) figyelemre nem méltatja. Ennek következménye a gyakorlatban jelentkező olyan torzítás, amely nem csupán a különböző osztályok tanítási anyagát, hanem módszerét is azonossá teszi. Ez tulajdonképpen a testnevelésben megnyilatkozó sematizmus egyik formája. Az ilyen szemlélet érvényesítése gyatra oktatási eredményben, negatív értékű tartalmi értékek kialakításában, elkerülhető balesetek és megbetegedések számának gyarapodásában, a tanulók részéről a testnevelési órák iránt tanúsított érdektelenségükben stb. jelentkezik. Testnevelésünk területén az ilyen kártevést meg kell akadályoznunk. Ennek 53