Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

felől a földfelszín felé közeledve a táj alakításában résztvevő tényezők és összefüggések száma egyre nő, az éghajlat komplexuma gazdagodik. A felhőmentes sztratoszférában még nincsenek nagy különbségek a levegő fizikai állapotában, a napsugárzás és a hőmérséklet nagy területeken egyenlő. Az alatta következő troposzférában a felhők, a lebegő porszemek és a vízpára a sugárzást már észrevehetően befolyásolják. Ebben a szférában a felhő, a por, a vízgőz, a víz halmazállapotváltozásai, továbbá a domborzat, a helyi szelek és a nagy szélrendszerek — a sztratoszférával szemben — új tényezők, új és gazdagabb kombinációkban jelentkeznek. Az új tényezők csoportosulása, különböző mennyiségi és más minőségi összetétele mind iljabb formáit szüli az éghajlatnak. A talaj felszínén még több új tényező kapcsolódik be az éghajlat komplex jelenségébe. Fontos ebből a szempontból a talaj fizikai állapota, anyaga, színe, porózitása, nedvességtartalma, hőkapacitása, növénytakarója, szélvédettsége, inszolációs fekvése, lejtőszöge stb. Ezért mondottuk, hogy a talajfelszín a sűrített hatások (és kölcsönhatások) tere. A talaj felszínén az energia (napsugárzás) egészen különböző anyagokat hat át, és az anyagmozgásnak (energiavándorlás és átalakulás, halmazállapotváltozás, mechanikai mozgások) sok új formáját hozza létre. E hatáskomplexumba bekapcsolódnak az összes eróziós erők és a Föld belső erői, miáltal a felszín a belső és a külső erőcsoportok leghevesebb küzdőterévé válik. Az endogén és az exogén erők rendszerint egymás ellen és ellenkező irányban hatnak (építésrombolás, lehordás-feltöltés). A talajfelszín valóban a legváltozatosabb, legmozgalmasabb földrajzi szint, a legösszetettebb szintézis, amelyen a földrajzi viszonyok lépésről-lépésre változnak, ahol az anyagnak, az energiáknak és a folyamatoknak szokatlan gazdagságával találkozunk. A talajfelszíntől lefelé a változatosság ismét csökken. Minél mélyebbre haladunk, annál több lényeges tényező záródik ki a kölcsönhatások rendszeréből. Végül elérünk olyan homogén vagy semleges szférához, amely a tájalakításban már igen kevés szerepet játszik. e) A szintézis ötödik foka. Ez már a teljes természetes táj szintézis, azaz a tájban megjelenő valamennyi földrajzi tényező dialektikus egysége: a földszerkezet és a domborzat, a földrajzi fekvés, az éghajlat, a hidrográfia és a biológiai élet rendkívül tartalmas és működésbeli összessége. Sajátos egyéni szintézisről van szó, amely a tájhatároktól meghatározott területre vonatkozik. Mi ez a teljes szintézis: az ami a földrajzi táj sajátos jellegében jut kifejezésre, ami valamennyi fontos tényező együttes hatását jelenti. És ez nem más, mint maga a „földrajzi táj", amelynek a nép megérzése és „százados gyakorlata" nevet is adott (Cserehát, BelsőSomogy, Bakony, Alföld, Nyírség, Provence, Riviera, Mezeta, Gobi stb.). Mindegyiknek megvan a maga külön és megkülönböztető jellege, egyik a másikkal össze nem téveszthető. Nevük is egyéni, a világon másutt alig fordul elő. .538