Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

A szintézis itt azt jelenti, hogv a i'öldfelszint elérő napsugárzás az ózonrészecskék, a levegő, — továbbá a vízgőz és a széndioxid molekulák hatását nem külön-külön, hanem egyesítve, e hatásoktól menynyiségileg és minőségileg átalakulva tükrözi. A földf el szint elérő napsugár lényegében más természetű, mint volt a levegőtenger felszínén. b) A szintézis második foka. A napsugárzás az időjárásnak és az éghajlatnak csupán egyik eleme. A levegőben más folyamatok is lejátszódnak: légnyomás, szél, páratartalom változás, csapadékképződés stb., mint az időjárásnak más elemei. A besugárzott meleg a talajról visszajut a légkörbe, ahol a hőenergián kívül széndioxid, víz (különböző halmazállapotban), sok apró szilárd lebegő részecske stb. található. A felsorolt anyagok, energiák, és a folyamatokban végbemenő mozgás a legszorosabb dialektikus összefüggésben vannak egymással: kölcsönösen hatnak egymásra, egymásnak az ellentétei, ugyanakkor feltételezői. Kölcsönhatásukból származik a mindenkori időjárás. A szintézisnek ez a felsőbb, bonyolultabb foka az időjárási elemek és folyamatok dialektikus egysége. c) A szintézis harmadik foka. Az atmoszférában kialakult időjárás hatásait — fizikai állapota és növénytakarója szerint a földfelszín eltérő módon fogadja be és tereli vissza a légkörbe. Az éghajlati és időjárási jelenségek általában olyan mennyiségi és minőségi összetételben hatnak a Föld felszínén, ahogy azt a felszín adott fizikai állapota megszabja. Egészen más például a tengervíz felmelegedése és hőgazdálkodása mint a kontinensé. A két területen a párolgás, a légnyomás értéke is más. Kialakulnak a különböző levegőfajták, és — figyelembe véve a hőbesugárzás változásait is — kialakulnak a nagy szélrendszerek, az éghajlati zónák, az éghajlati tájak (területek). Az atmoszférikus hatások és a földfelszín nagy térségei visszahatásának, kölcsönhatásának és ellentmondásainak dialektikus egysége (a makroklima) jelenti a szintézis harmadik fokát. d) A szintézis negyedik foka. Az atmoszférikus hatások és a földfelszín összefüggéseinek legfőbb regisztrátora a talaj felszíne és a talajközeli légtér. A legnagyobb szélsőségek éppen itt, a fő „klimatikus küzdőtéren", a „sűrített hatások" terében mutatkoznak. Itt működik a legtöbb földrajzi tényező, itt csapnak össze leghevesebben az energiák és az energiákat hordozó anyagok. A földfelszín az ellentétes folyamatok leggazdagabb tere, a fő ellentmondások legjelentősebb szintje. Gondoljunk például a talajfelszín besugárzásának és kisugárzásának ellentmondásaira, az ebből származó szélsőségek hatalmas értékére, további következményeire. A talajközeli légtérben uralkodó szélsőségeket és a lépésről lépésre mutatkozó gyors térbeli változásokat magasabb légrétegekben nem tapasztaljuk. Ezért a mikroklimatikus jelenségeket különválasztjuk: a szintézis negyedik foka az atmoszférikus hatások és a talajfelszín dialektikus kölcsönhatása a talajközeli légtérben (mikroklíma). Jegyzet. Az eddigiekből látszik, hogy az atmoszféra felső határa .537