Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A földrajzi táj dialektikus problémái

Annak ellenére, hogy Hettner a földrajz feladatát így állapítja meg: „az adott valóság földrajzi értékelése, és az értékelés alapján egy új valóság teremtő felépítése a táj átalakítása az ember szükségletei szerint", a földrajz művelése és a természet átalakítása merőben a tőkés osztály érdekeit szolgálta. A burzsoá földrajz a legrosszabb hírnevet mégis a német fasiszta-imperialista talajból született geopolitikai és fajelméleti szemlélettel szerezte magának. b) A szocialista tájföldrajz a marxizmus—leninizmus ideológia alapján álló haladó tudomány. A természeti és a gazdasági földrajzot (mint természet- és társadalomtudományt) különválasztja. Egyiket a dialektikus materializmus, a másikat a történelmi materializmus módszereivel műveli. A marxista földrajz — szemben a polgári földrajzzal nem ismeri el az önmagáért való „tiszta tudomány" és az objektivizmus létjogát. Szmirnov szerint is (aki egyébként nem híve a tájföldrajznak): a földrajztudomány feladata előmozdítani a természetátalakító tervek végrehajtását, a gazdasági élet gyakorlati problémáinak megoldását. A fogalom tisztázása A földrajzi zónák alzónákra és földrajzi tájakra bonthatók. A táj a zónában, a zónára jellemző földrajzi tényezők csoportosulásának egyéni variációja, bizonyos meghatározott területen. Kialakításában a kiemelkedő tényezők mellett a másodlagos tényezőknek is szerepük van. A földrajzi táj lényegének közelebbi megértése végett tekintsük át az idevágó fontosabb meghatározásokat. A szovjet földrajz legfontosabb taxonómiai egysége tulajdonképpen nem a táj, hanem a zóna. L. Sz. Berg, valamint a moszkvai egyetem földrajzi iskolája szerint azonban a zóna felosztható földrajzi tájakra. A táj objektív valóság, tanulmányozható, fejlődéstörvényei megállapíthatók. Szmirnov nem ismeri el a táj valóságát. Szerinte a táj csak a polgári geográfia chorologikus feltételezése. Elismeri, hogy „konkrét kutatásait tekintve a tájrajzi irányzat rendkívül erőteljes, termékeny földrajzi iskola", követői őszintén törekednek a dialektikus materialista szemlélet kialakítására. Csupán az a baj, hogy kutatásaikban a táj térbeli lényegére támaszkodnak, ez pedig polgári örökség. A „polgári örökséget" azonban a szovjet geográfusok felszámolták. Mindazok, akik a tájrajzi irányzat mellé állottak, a földrajzi tájat nem sztatikus chorológiai (területi) egységként kezelik, hanem belsőleg ellentmondásos, dialektikus, fejlődő földrajzi összességnek tekintik. A szovjet földrajzi tájfogalom ezzel a sztatikus, a sok tekintetben reakciós polgári földrajztól eltérően, dialektikus tartalmat, marxista szemléletet nyert. L. Sz. Berg szovjet akadémikus meghatározása a tájról: „A táj a tárgyak és jelenségek olyan összessége, amelyben a domborzat, az éghajlat, a vízrendszer, a talaj, a növény- és .528