Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában (1751—1802)

halászattyával és más egyéb beneficiumaival együtt". Ennek árendája fejében tartoztak a szepezdiek évenként a szepezdi kilenced- és tizedgabona és bor elfuvarozására hat marhás szekeret adni. leveleket hordozni, „képesént" forspontozni és az uraság tisztjeinek és cselédeinek idejövetelük alkalmával „mértékletesen gazdálkodni". A nyirádi majorsági földek bizonyos részét a termés felében adta ki az uradalom (kilenc évi középszámítás szerint 175 pm feles kukoricát kapott évenként). Ugyancsak a nyirádi majorsági földekből 38 holdat a Rácz-utcaiaknak adott ki. amelyért a Deáki-puszta két kaszás rétjével együtt — árenda fejében 18 forint 26 krajcárt fizettek évenként. Borszörcsökön a 87 holdból álló allodiális szántóföldet és 29 1/2 kaszás rétet nemesek árendálták évi 26 forint 44 krajcár fejében. De a köveskállai hat holdnyi allodiális földekből is szoktak felesben kiadni. Az ilyen esetekben az allodizálás egyelőre csak jogbiztosító formában következett el. Az uradalom nemcsak az allodiálissá minősített telkenkívüli állományt, hanem még a majorsági földek és rétek egy részét is meghagyta bérfizetés ellenében vagy felesben a jobbágyok kezén. Ebben az esetben az allodizálás nem jelentette egyben a parasztok közvetlen megfosztását a telkenkívüli állománytól, és így csak az eredeti tőkefelhalmozás előkészítő mozzanataként értékelhető. Csak a XIX. század első felében, illetve a Bach-korszakban végrehajtott tagosítások alkalmával következett el, hogy a püspökség ténylegesen saját kezelésébe vette az addig még csak jogilag reservált majorsági területeket. A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása mindenek előtt és alapvetően a jobbágy robotterhének ugrásszerű megnövekedését, a paraszti munakerő felfokozott kizsákmányolását jelentette. „A parasztság helyzete a veszprémi püspökség sümegi uradalmában 1711 1751" című tanulmányunkban foglalkoztunk a sümegi uradalom birtokainak 1751. évi úrbéri szabályozásával [8]. Rámutattunk arra. hogy ez az urbarialis reguláció jelentős lépést tett előre a parasztság feudális terheinek további fokozására és a szerződéses (kontraktualista) és úrbér szerint szolgáló jobbágyok helyzete közti különbség kiegyenlítésére. Ennek alapján a földesúri terhek tekintetében két csoportra oszthattuk a püspökség falvait. Az első csoportba tartoztak azok a szerződéses falvak, mint pl. Alsópáhok, Felsőpáhok, Tagyon, Szepezd, Szentjakabfa, Mindszentkálla, Rendes, amelyek „contractualisták lévén, szántást és heti robotot" az uraságnak nem tettek. Mivel ezekben a falvakban az uradalomnak majorsági szántóterületei ebben az időben még nem voltak, azért e falvak szerződésben egyetemlegesen megszabott csekély robotját többnyire az urasági szőlők megmunkálására fordították. E „szabad menetelű" jobbágyok helyzete viszonylag kedvezőnek mondható a sümegi uradalomban még 1751 után is, a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása előtt. Már sokkal kedvezőtlenebb volt azoknak a püspöki falvaknak a helyzete, — mint pl. Csehi, Bazsi, Prága, Monostorapáti, Szentbékáila, Mindszentkálla (részben) és Nova, — amelyeknek örökös jobbágyai a Sümeg és Monostorapáti környékén elterülő majorságok megművelésére