Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában (1751—1802)

Az ismertetett földesúri technika elégtelensége miatt a sümegi uradalom a majorsági gazdálkodást döntő részben robotos parasztjainak ósdi technikájával folytatta. A robotmunka mellett igen alárendelt szerepet játszottak a cselédek. A püspökség sümegi uradalmának 1802. évi konvenciós cseléd-lajstroma arról tanúskodik, hogy a cselédek, napszámosok alkalmazása, egyszóval bérmunkások foglalkoztatása csupán járulékos, kiegészítő jellegű. Az uradalom élén a tiszttartó (provisor dominalis) és az uradalmi fiskális állott. Mellettük működött a számvevő, a kulcsár, a sümegi, monostorapáti és alsópáhoki ispán, s az erdőispán. Az uradalom fizetett cselédsége közé tartozott a sümegi és tapolcai kádár, hat uradalmi hajdú — Sümegen kettő, Tapolcán kettő, Monostorapátiban kettő, Csicsón kettő —, továbbá Nyirádon, Deáki-pusztán, Csehin, Bazsin, Alsópáhokon és Borszörcsökön egy-egy erdész, Mindszentkállán és Alsópáhokon egy-egy vincellér, a sümegi kertész, a sümegi és ereki méhész és összesen két urasági béres (Sümegen). Az ispánok nem avatkoztak bele a munka technikájába irányító szakszerűséggel; azt már a jobbágyokra bízták és annak megszokott módszereivel háborítatlanul folyt, minden felülről jövő szabályozás, útmutatás nélkül. Csak a robotmunka behajtása volt az ispán feladata, valamint a munka elosztása. A sümegi uradalom cselédeinek 1802. évi lajstroma elénk tárja a cselédek díjazásának formáit is. A cselédek díjazásának 64,26 százaléka természetbeni volt és csak 35,74 százaléka történt készpénzben. A majorsági gazdálkodás elmaradottságában döntő szerepet játszott a püspökség pénzügyi erőforrásainak korlátozottsága. A gyarmati helyzetben levő Magyarországon az árutermelő nagybirtoknak érdekében állott — a földelvonó tendenciákkal egyidejűleg — a robotoló jobbágygazdaságok telkenkívüli állományának ideiglenes megtűrése. A telkenkívüli állomány zöme, — vagyis az a terület, amelyet az újratelepüléstől, illetve a természettől való elhódítás pillanatától megszakítás nélkül a parasztság használt, különböző feltételek és terhek mellett. — még hosszú évtizedekig a parasztok kezén maradt [7]. Az 1802. évi sümegi uradalmi összeírás arról tanúskodik, hogy az irtások nem tartoztak a telki állományba, de adó és tized alá estek (exstirpaturae ... ad constitutivum sessionale adjectae non habentur, contributioni nihilominus et aecimae subjectae sunt). Vagyis a jobbágy köteles volt irtása után állami adót (contributiot) fizetni és az uradalomnak tizedet adni. A sümegi uradalom legtöbb falvában 1848 előtt nem került sor az irtások visszaváltására. A majorsági kaszálók és legelők egy részét a falubeliek, vagy a pusztákon a szomszéd falvak jobbágyai bérelték ki, pl. Deáki-pusztán, vagy Csolta-pusztán a szomszédos kútiak és kislődiek, Alsópáhokon, Monostorapátiban (erga censum). Mindszentkállán (titulo arendae), Szentbékáiián. Az uradalom a centrumtól távoleső Fülöp-pusztát 1783ban szerződés mellett a szepezdieknek adta bérbe ..mindenféle haszonvételével, legeltetésével tudn. fáészásával, makkoltatásával, nádlásával. 32 518