Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

felhasználásában nem tudunk többet látni, mint akár a magyar b é 1 főnévnek az illativusi viszony jelölésére való felhasználását. Az N. van Wijk—V. V. Borogyics—Ju. Sz. Maszlov elmélete ellen szól az is, hogy nehezen képzelhető el az a rohamos fejlődés, amit ez az elmélet feltételez: V. V. Borogyics szerint a szláv alapnyelv korának végén (i. u. 500 körül) még csak a határozott—nemhatározott igék kategóriája van meg (aminek az egész szláv igeállományra való kiterjedtsége egyáltalában nincs igazolva), s az ószláv nyelvemlékekben — tehát mindössze 3—400 évvel később — már fejlett aspektusrendszer áll előttünk. Az elmondottak alapján a szláv ige vid-kategóriájának kialakulásáról a következő képet rajzolhatjuk meg: Amint láttuk, van okunk, annak feltételezésére, hogy az indoeurópai alapnyelvnek volt vid-rendszere. A kérdés most az, hogy az ige három egymással bonyolult összefüggésben álló kategóriája (igeidők— Aa—

asp.) közül melyik a korábbi, melyik a későbbi eredetű. A nyelvészek közül sokan (Brugmann, Hirt, Streitberg, Cassirer stb.) azt tartják, hogy az időfok („Zeitstufe") jelölése később keletkezett, mint a másik kettő. Schelesniker [86] szerint az ,,Aa a legrégibb, olyan régi, mint maga az ige." Ebben a megállapításban némi ellentmondást látunk. Valamely cselekvés elkülönítése gondolatban és nyelvi kifejezésben más cselekvésektől — véleményünk szerint — a gondolkodás korábbi fokán következett be, mint egy adott cselekvés lefolyása különböző módozatainak észrevétele és nyelvi kifejezése. Tehát az ige keletkezése feltétlenül megelőzte az Aa-ot. Erre vall az a körülmény is, hogy az Aa árnyalatokat a legtöbb nyelv nem alapszavakkal, hanem származékigékkel fejezi ki. Az idő és aspektus keletkezési idejének viszonyát illetően, Schelesniker [87] szerint három eset lehetséges: 1. az Aa-ból aspektusrendszer alakul, 2. az első az időfok jelölése, s ennek alapján alakul ki az aspektusrendszer, mint az ógörögben és a latinban, 3. a nyelvnek van idő- és aspektusrendszere, s ehhez fejleszti ki a saját aspektuskategóriáit, mint a szláv. A lehetőségeknek ehhez az osztályozásához ezek a megjegyzéseink: ad 1. A vid meghatározásából következik, hogy független az Aa-tól, s így az Aa-ból vid nem alakulhat ki. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az Aa-ok fogalmát előbb alkották meg az indoeurópai népek, mint az aspektusokét, ad 2. Az idők és aspektusok összefüggései elég bonyolultak. A két kategória grammatikai jelentéseinek kifejezésében a kölcsönhatások lehetőségei igen nagyok, a két fogalom minőségileg mégis annyira különböző, hogy az igeidők „alapján" nyilván nem. fejlődhetett ki az aspektuskategória. Csak időrendi kérdésről lehet szó, arról ti., hogy a grammatikai idő képzete és fogalma született-e előbb, vagy a cselekvés folyamatának, illetőleg egészének a szemlélete, ad 3. Ha egyszer egy nyelvnek van idő- és aspektusrendszere, 462