Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

viszonyjelentésének kifejezésére is kezd használni esetleg a többi kifejező eszköz megtartása mellett, hanem azt jelenti ez az elmélet, hogy meglevő és meghatározott grammatikai jelentésű affixumoknak meglevő lexikai elemekhez (szavakhoz) való hozzáadása útján alkotja meg a nyelv a tudat számára az új viszony jelentés fogalmát. Ez az a pont, amelyen ez a jól átgondolt elmélet leginkább sebezhető: itt egy új fogalom nem a valóság tényeinek, jelenségeinek általánosításából, nem a reális világ tárgyainak és jelenségeinek tükröződéséből születik, hanem egy lexikai és egy grammatikai elemnek az összeütközéséből: egy lexikai elem (det.—Aa) és egy produktív grammatikai elem („imperf.") összekerülnék, s a beszélő ráébred arra, hogy ő most folyamatában szemléli a cselekvést; egy másik lexikai elemnek (ID—Aa) és egy másik grammatikai elemnek (aor. formáns.) hasonló találkozása pedig elvezeti a beszélőt a totális szemlélet felismeréséig — fogalmáig. Mintha bizony a legtöbb ige jelen idejét nem azért használta volna a nép addig is, hogy a maga folyamatos szemléletét fejezze ki vele. Ha a vid folyamat és nemfolyamat ellentéte grammatikai eszközökkel kifejezve, akkor az új imperfektum alkalmas forma volt arra, hogy a folyamat múltjának jelölésére szolgáló régebbi formát vagy formákat kiszorítsa; de bármennyire kölcsönös is a viszony nyelv és gondolkodás között, nyelvi elemek talán mégsem hoznak létre fogalmakat. Véleményünk szerint Ju. Sz. Maszlov sem oldja meg a szláv vidrendszer kialakulásának kérdését fentebb ismertetett tanulmányában [85], amikor azt igyekszik kimutatni, hogy a T igék kettéhasadása hozta létre a szláv vid-jelenség et. Maszlov ti. kategorice leszögezi, hogy а вънести — въносити típusú TD—TID igéknél és azok mintájára másoknál is „törekedtek először morfológiailag is különválasztani a folyamatos célrairányulás és a tényleges eredményelérés két szemantikai lehetőségét", aminek a menete Maszlov szerint ez volt: 1. az ID tag iteratív jelentése mellé az imperfektum emfatikus kifejezésére kifejlődik a lefolyó cselekvés fakultatív jelentése; szemben vele egyelőre semleges vidként a TD pár áll; 2. az emfatikum halványul, az imperfektum jelentés erősödik, terjed; 3. a „semleges" vid kiszorul, s az alak átveszi az eredmény elérését kifejező perfektum szemlélet jelentését. Ezzel a folyamattal' párhuzamosan, illetve azt követően az aterminatív (A) igék egy része megmarad imperfektum tantumnak, más részük pedig „üres" előképzős alakjukkal szemléletpárba egyesül. S ez a fejlődés lassan kiterjed az egész igeállományra. Végső elemzésben Ju. Sz. Maszlov ezzel az elmélettel csak annak az egyéni meggyőződésének ad kifejezést, hogy а въносити, собъраетъ típusú igeformák jelentése bővült, amennyiben az Aa jelentés mellé (iterat.) felvették a vid-jelentést is (imperf.), de semmi sem bizonyítja, hogy valóban ezen típus igéinél kezdte a szláv nép nyelvében morfológiailag is különválasztani a folyamatos célrairányulás és a tényleges eredményelérés két szemantikai lehetőségét. És még kevésbé bizonyítja 460