Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

amelyek egyes alakjait gyöktőből, más alakjaikat származéktőből képezik, az imperf. tő mindig származéktő, a többi alakra ilyenkor többnyire a gyöktő a jellemző, vagy pontosabban: az imperf. szuffixumát a többi négy alakban nem találjuk meg. 2. jelentésben: az imperfectum tőből képzett két indic. mindig a cselekvés folyamatát jelenti, míg a többi indicativus közül csak a „futurum" jelentése ingadozik a folyamat és nemfolyamat jelentés között (kezdés jelene, kezdés jövője, folyamat jövője), a többi három indicativus nem jelöli a cselekvés folyamatát. E két imperf. alaknak a többi alaktól való szemantikai különbségét akkor érzékelhetjük legmegközelítöbben, ha egy olyan időre nézve vetjük egybe a többivel, amelyikből a legtöbb van, s amelyikben az időjelentés a legtisztábban maradt meg. Ez a múlt idő. Közös formánsa az ógörög igéknél az augmentum: éóíőofisr—sőofxsv—

ёдедомещег. Az 1. a folyamat múltja, a 3. a cselekvésnek a múltban való bevégzése után beállt helyzet (részünkről az adás cselekvése be volt fejezve). a 2. az a múlt az ógörögben, amelynek jelentésköre a leggazdagabb (s igen közel áll az orosz сон. múlt idejének jel. köréhez). Jelentheti : 1. a múltban beálló cselekvést: évóar\oa — заболел — megbetegedtem, hnyrpa — затих — elhallgattam, 2. a történés múltja: rHIttov, tlóov. ivíy.r

tact •— veni, vidi, vici, a) terminatív: . . . vovaov ttva aioaxov Sgas xccxrjv . . . . . . gonosz bajt támasztott szerte a hadseregben, Ы komplexív: A ((osTog rá návra ££, y.ai гошхотсе e&r 'eßctaitevonv. Dareios összesen 36 évig uralkodott. 3. gnómákban az egysze** megtörtént, de hasonló körülmények közt mindig megismétlődő cselekvés: О tőéig ЫЪогптря raykoc őUaiog < or Egy igaz ember sem gazdagszik meg hirtelen. A többi négy indicativus képzésének közös vonása, hogy amennyiben az imperfektumban származéktő van, ez a négy ind. a közös gyöktőből képződik a rájuk jellemző affixumokkal (fut.: -сз-; аог.: 0 vagy -a[a]-; perf.: reduplikált tő — a viszonylag kevés alakban megmaradt más perf. képzésmódot nem számítva. A fut. és aor.-nak nevezett alakokat közelebb hozza egymáshoz a perfektummal szemben az, hogy nincs reduplikációjuk. Egybefűzi őket származásuk is: a futurum - mint Burgmann megállapítja — a szigmás (а) аог. coniimctivusára vezethető vissza [73]. Maga a tf-ás aor. képzéstörténetileg, Brugmann szerint [74] a praesentia közé tartozik. Ez az aor. Aa-ú ff-ás praet. azonban produktivitásánál fogva, és mivel formánsai tekintetében külön utakon fejlődött, az erős aor.-nál nagyobb mértékben lett önállósult időkategóriává — még az indoeurópai alapnyelv korában. Jelentésében teljesen azonos az ún. gyökaor. vagy atematikus aor. jelentésével. Hasonló megfigyelést tehetünk a három jelen (fut. = kezdődés jelene?) megfigyelésénél is: 453