Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz vid-kategória kialakulásánaik kérdéséhez

Szinte elszigetelten áll a szláv aspektusrendszer eredetének kérdésében a Vaclav Machek [70] elmélete. Ö is vallja, hogy a mai vid-rendszer kizárólag a szláv nyelveket jellemzi. Kialakulása hosszú időn át tartott. Az ősszlávban még nem alakult ki teljesen. Maga az aspektus szemantikai, tehát lexikai és nem grammatikai) árnyalatokat fejez ki. Nincs szükség arra, hogy a D/ID kategóriából származtassuk a vidékét, annál kevésbé, mert a D/ID kategóriáknak nincs olyan külső morfológiai jegye, amely minden esetben közös lenne, s azért sem, mert a determinativ igék száma csekély (Karcevszkij szerint az oroszban mindössze 14). IV. Milyen képet mutat a latin és az ógörög nyelv az igeidők és igeaspektusok tekintetében? Található-e az ógörög és a latin ige formarendizerében olyasmi, ami kapcsolatba volna hozható a szláv igék vid-rendszerével, s amiből arra lehetne következtetni, hogy a vid-fogalom túlmegy a szláv alapnyelv korha+árain, s gyökerei az indoeurópai alapnyelvbe nyúlnak vissza? Köztudomású, hogy a teljes formsrendszerű ógörög igének (a pass, fut. perf.-ot nem számítva) négy infinitivusa van az activumban is, médiumban is, passivumban is [71]; pl. az activumban: 1. öióóvai, 2. ótbaeiv, 3. do/tévai, vagy öovvca. 4. őeőcnxévai. Nevezzük őket a hagyományos terminológiával 1. imperf. (praes.!), 2. ,,fut.", 3. aor. 4. perf. inf.-nak [72]. Ehhez a négy inf,-hoz a következő indicativus alakok tartoznak: (a többes szám 1. személyt vesszük, mert ott tisztábban elkülönül a tő, a kötőhangzó és a személyrag): óidóvai: díóo^iav (даём-adunk) — „praes.", —éöíöof-isv (мы давали—adtunk) „imperf."— óthoeiv: dweotxsv (будем давать — adni fogunk) fut., — (дадим — megadjuk), — őóasvai: Мо^егЫы дали — adtunk) aor. — (óovrcti) (Sing. 1.: ^ш«) (odaadtunk) „perf.", — ósówAbvai: 0£()<»хсщег, iósőtbxsii-isv az oroszban csak körülírással fejezhető ki: az adás részünkről be van fejezve, illetőleg be volt fejezve, „perf."' és „plusquamperf.". A jelentő módon kívül mind a négy infinitívuszhoz tartozik optativus és participium, háromhoz (imperf., aor., perf.) coniunctivus is, kettőhöz (imperf., aur.) imperativus is. Figyelmen kívül hagyva a futurum períectumot, amely az activumban csak néhány alakban őrződött meg, vizsgáljuk meg közelebbről a hat jelentő módú alak képzésmódjál és jelentését. Mind a 6 indic. alák megegyezik a lexikai jelentésben: még csak Aa jelentéskülönbség sincs köztük. Semmi kétség sincs aziránt, hogy a ólőóvcci-hoz tartozó jelen és múlt jelentése a cselekvés folyamatának jelen, illetőleg múlt ideje. Ez a két indicativus szemben áll a többi néggyel: 1. képzésmódjában: e két alak töve mindig azonos; nevezzük imperf. tőnek: a példánkban StSto- és 8i5o-. Azoknál az ógörög igéknél, 452