Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

hogy a dolgok itt már ezer éve mozdulatlanok, s hogy itt már ezer éve mindig egy és ugyanaz a kép ismétlődik: amint a csuvasok germán és szláv nőket raboltak és erőszakoltak, éppúgy a magyarok ma szlovák cselédlányokkal „rontják" vérüket: amint a szász telepesek kifosztották az isztermenti római polgárokat, éppúgy kiirtják a mai rezsimek mindazt, ami nem magyar, lépésről lépésre, szuronnyal és paragrafussal. S amint a televényért langobardok és frankok, gótok és gallok ölték egymást mongolokkal és szlávokkal, mindannyian, mindannyi ellen, vakon és szenvedélyesen ezer esztendeig, éppúgy marakodnak ma magyarok a nem magyarokkal, ez a tényállás, s ezen a tényálláson nem lehet segíteni" [14]. Irodalomtörténeti szempontból meg különösképp érdekes az itt következő rész: „Mindaz, ami a francia lírában Rimbaud és Verlaine között történt, húsz-harminc évvel később a kelet-európai lírai zónákon verődött vissza, a fajták, nyelvek és különböző nemzetiségek intenzitása szerint differenciálódva, nagyjában azért mégis szomorú hasonlósággal" [15]. Vajon nem elgondolkoztató sorok ezek ma is? Azt hisszük, igen. Éppen ideje tehát, hogy a kelet-európai népek irodalomtörténész szakemberei az eddiginél is fokozottabban kezdjék e téren is „rendezni.. . közös dolgainkat." Krleza Ady esszéjének vizsgálata is bizonyítja a közös problémák meglétét, a történelmi, társadalmi feltételek évszázadokra nyúló közös vonását. Nyilvánvaló, hogy az Ady-esszé nem felel meg a valódi Ady-képnek, Krleza meglehetősen „félreismeri" Adyt, mégis — a megjelenés korában vizsgálva a kérdést — elmondhatjuk, hogy nagyjelentőségű munka. Egy olyan korszakban veti fel a keleteurópai népek sorsközösségének gondolatát, amikor a legdurvább nacionalizmus és sovinizmus fertőzte meg a Duna-medence népeinek szellemét, gondolatvilágát. =;< * * Krleza Bajza utáni bemutatása Fejtő Ferenc nevéhez fűződik, aki jugoszláviai utazása során meglátogatta az írót, s 1936-ban megjelent, Érzelmes utazás című [16] művében szól Krlezával való találkozásáról. Ez a híradás már jóval többet mond, mint a Bajzáé. Fejtő meglátogatta a korabeli Jugoszlávia jelentősebb irodalmi fórumainak szerkesztőségeit, beszélgetett azok vezetőivel, különböző világnézetet valló írókkal érintkezett, s mindenütt talált módot a Krleza iránti érdeklődésre. Egy, a francia—horvát kapcsolatokat kutató tanárral való beszélgetése során például a következő eszmecsere zajlott le: „...Megkérdem, ki a legnagyobb regényírójuk? Lejegyeztem nehéz nevét: Miroslav Krlezsa. Ki a legnagyobb drámaírójuk? Habozik, aztán felel: Miroslav Krlezsa. Ki a legnagyobb esszéistájuk, legnagyobb költőjük? Talán az is Miroslav Krlezsa? Igen, ha jól meggondoljuk, az is Miroslav Krlezsa. Sajnos —• teszi hozzá a professzor, mélabúsan. — Miért sajnos? — kérdezem. — Sajnos, — mert Krlezsa lehetetlen ember, marxista. — Láttam, nem szívesen beszél róla, de nógattam, érdekelt milyen, s ki lehet az .406