Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

az ember, akiről egy, úgy látszik homlokegyenest ellentétes felfogású kritikus is kénytelen bevallani, hogy az ország legnagyobb regény, dráma, esszé és versírója" [17]. Ezek a nem éppen kendőzetlen szavak az elismerés mellett rávilágítanak a Krleza-életrajzból valójában már ismert, korabeli horvátországi Krleza-ellenességre is, pontosabban az író és az ún. hivatalos irodalom közötti összeütközésekre. Krleza a francia—-horvát kapcsolatok kutatója szemében „lehetetlen ember", „marxista", akinek ugyanakkor kérlelhetetlenül el kell ismerni rendkívüli tehetségét is, aki — mint mondja — „ . . . a horvát Remarque . . .", akit az ifjúság igen-igen megszeretett, s aki bevezette ,, . . . a marxizmust, a szociológiai bírálatot a horvát irodalomba" [18]. Értékes adalékokkal szolgál azután könyvében Fejtő Krleza mellőzését illetően is. Leírja, hogy a Hrvatska Re vi ja szerkesztőjével beszélgetve, szóba került Krleza neve. A szerkesztő elismerően nyilatkozott az íróról, aki korábban munkatársa volt a lapnak. Szerinte Krleza „A legnagyobb élő horvát író", s nem ő rajta múlott, hogy néhány társával megvált a folyóirattól. „ . . . Krlezsa — írja Fejtő a fentiekkel kapcsolatban — s több marxista szépíró, mint Kikics, Bartulovics, Angyelinovics szintén munkatársai voltak a lapnak. Ezeket az írókat ugyan a horvát nacionalizmusnál jobban érdekelte a parasztságnak és a munkásságnak a helyzete, de a nemzeti küzdelemmel szemben megértést tanúsítottak. Hitler uralomrajutása után a hitleri frakció a marxisták távozását követelte, s a Matica Hrvatska (ennek fennhatósága alá tartozott a lap — L. I.) klerikális elnöke élesen meg is támadta őket a folyóirat hasábjain. Ö, J. (ez a szerkesztő nevének rövidítése — L. I.), ezt nagyon helytelenítette. Ekkor a marxisták, Krlezsával az élükön, sértődötten visszavonultak" [19]. Ezek a sorok nem kis mértékben járultak hozzá egy viszonylag reális magyarországi Krleza-kép kialakításához, amelynek megrajzolásában Németh László is részt vett. 1940-ben a Kelet Népében teszi közzé Krlezsa Adyról [20] című írását, majd — ugyanerről a témáról — Híd c. Dráván [21] címmel írt cikket, amely horvátul is megjelent a magyarországi kiadású Jugoszláv—magyar szemlében (Jugoslovensko—madjarska re vi ja) [22], Krleza Ady esszéjének megítélésében és értékelésében mindeddig ő járt el a leghelyesebben. A kérdéssel kapcsolatos megállapításai ma is sokban helytállóak, tehát elfogadhatók. Krlezát ő is a legnagyobb horvát írónak nevezi, s Eseji (Zagreb, 1933.) című kötetét olvasva, ilyen megjegyzéseket vet papírra: „Komoly, változatos könyv; a tanulmányíró művelt stratéga is, akinek minden tárgy: új front — a hazai elmaradottságot megtámadni. Ebben a könyvben egyszerre hét-nyolc arcvonalon küzd: mint nyugati kalauz Thomas Mannt, Proustot, Bemard Shawt magyarázza; mint képzőművészeti kritikus Goyát és az egykorú horvát festőket; irodalomtörténeti tanulmányaiban egy új horvát irodalomtörténet vázlata szorul belé ..." [23]. A mi szempontunkból Krlezát, s elsősorban annak Ady-tanulmányát vizsgálva, megállapítja: ,,A legnagyobb érdeme előttünk: erős ke.407