Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

Endréről címmel. Mint a cím is elárulja, ez a híradás — az évtized többi érdeklődéséhez hasonlóan — az ismert Ady-esszé kapcsán született, de ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bevezető soraiban ne lenne néhány, Krleza egyéniségét méltató megállapítás is. ,,A legelőkelőbb horvát irodalmi egyesület — írja Bajza — a Horvát Matica, mely immár közel százéves múltra tekinthet vissza. Ennek az egyesületnek folyóirata a Hrvatska Revija (Horvát Szemle) szép tanulmányt hozott Ady Endréről. A tanulmány írója, Krlezsa Miroslav, a háború utáni horvát költészetnek legnagyobb reprezentánsa. A zágrábi születésű (1893) költő katonai pályára készült és a pécsi honvédhadapród iskolában, majd a pesti Ludoviceumban tanult, tökéletesen elsajátítván a magyar nyelvet. A háborús tapasztalatok forradalmárrá tették. Irodalmi kísérletei 1914 óta jelengettek meg, de csak az összeomlás után vergődött jelentőségre. írt verseket, drámákat és kritikai műveket. Harcos egyénisége, forradalmi folyóiratai sok összeütközésbe sodorták, de tehetségét ellenfelei is elismerik. Műveiben gyakran találhatók magyar vonatkozások, nem mindig barátságos és gyakran gúnyos szellemben. De mintha az utolsó években ő rajta is elhatalmasodott volna az a nagy változás, mely a horvát gondolkodásban rólunk beállott. Adyról szóló tanulmánya elmélyedésről, rokonszenvről, megértésről és a magyar irodalomban való nem csekély jártasságról tesz tanúságot" [10]. Mindezekhez kapcsolódva megjegyzi még, hogy véleménye szerint az említett Ady-esszé ,,a magyar—horvát szellemi érintkezésnek igen jelentékeny monumentuma ..." [11], amelynek csupán vázát kívánja nyújtani írásában. Ez a híradás még puszta regisztrálása, egyszerű ismertetése Krleza esszéjének. Nem találunk benne sem pozitív, sem negatív jellegű megjegyzést, ami a korviszonyok ismeretében teljességgel érthető. Pedig ez az Ady-tanulmány rendkívül érdekes, a korban elhelyezve egyenesen izgató. Igaz, hogy megállapításaival sokszor nem értünk és nem is érthetünk egyet, de mégis, mint a külföldi Adv-irodalom, feltétlenül progresszív jellegű darabját értékeljük és tartjuk számon. Miben summázható progresszivitása? Elsősorban a kelet-európai répek problematikájának felvetésében és helyes értelmezésében, ami már Németh Lászlót is megragadta, amikor Krlezáról „Híd a Dráván" [12] címmel írt esszét. Nagyon megrendítő sorokat idézhetünk Krleza Ady-tanulmányábol e problémával kapcsolatosan. „írástudatlan székelyek és tótok, — olvassuk egyik helyen — mint kiegyezéskorabeli zsandárok Erdélyben, mongoloidok, palócok, gepidák és kunok, mint az ezeréves alkotmányra büszke régi magyar nemesség, nyomorult katolikus és kálvinista jobbágy nép, tegnap még a török és anatóliai kurd hódítók rabjai, ma pedig idegen osztrák, spanyol, olasz, germán főurak, bécsi grófok és éhes vidéki magyar nemesség jobbágyai, mindezek egymásba gabalyodva és egymást marva, mint valami mérges kígyófészek, a kérdéseknek és problémáknak ebben a tömegében itt érezni az egyéni, lírai tehetetlenséget, s ez Ady Hunniája" [13]. Más helyen meg ezek a szavak váltanak ki megdöbbentő hatást az olvasóban: ,, . . . tudni azt, .405