Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Miroslav Krleža magyarul

vallja magát. Ennek megfelelően alakul írói pályafutása is. Haladó lapoknak lesz a szerkesztője, s egymásután jelennek meg jobbnál jobb, a korabeli nagy társadalmi problémákat könyörtelenül leleplező alkotások: a Golgota (1922); a három Glembay-dráma (Agónia 1928, Gospoda Glembajevi 1929, Léda 1930); a Filip Latinovics hazatérése (Povratak Fiiipa Latinovicza 1932); a Petrica Kerempuh balladái (Balade Petrice Kerempuha 1936); a Bankett Blitván (Banket u Blitvi 1939); és egy sor esszé meg vitairat (Leszámolásom velük, Esszék, Európa, Eppur si muove, Kirándulás Oroszországban stb.). Legjelentősebbek ezek közül a Kirándulás Oroszországban (Izlet u Rusiju) 1926-ból és a Leszámolásom velük (Moj obracun s njima) 1932-ből. Az előbbi egy művészi útinapló, amelyben egy szovjetunióbeli utazás élményei alapján „ . . . tárgyilagosan s roppant éleslátással számol be a kibontakozó lij szovjet valóságról, a kialakuló szovjet társadalomról és emberről" [7]. A másik egy híres vitairatgyűjtemény, amelyben ,, . . . visszaverte a jugoszláv írók egyik szektáns csoportjának támadásait, rámutatva a sablon, a dogmatizmus és sematizmus művészietlen és káros voltára" [8]. A húszas és harmincas években, mint folyóiratszerkesztő is tevékenykedik Krleza. Harcos folyóirata, a Láng, Irodalmi respublika, Sajtó új, sajátos színt jelentenek a horvát irodalomban. Az ifjú haladó horvát írónemzedék fórumát is jelentették. Nem kisebb egyéniség indult a krlezai gárdából, mint pl. a mártírhalált halt August Cezarec. A királyi Jugoszlávia nyilván nem nézte jó szemmel Krleza működését. Igyekezett hát minden eszközt megragadni népszerűségének csökkentéséért. Folyóiratait, műveit betiltották, színműveinek előadásait már a bemutató után leállították, egyszóval teljes volt a ,,burzsoá-monarchista" támadás. A fasiszta uralom alatt számkivetettsége még teljesebbé vált. A jugoszláv fasiszta szervezet, az usztasa internálótáborba hurcolta, s csak a rendkívüli népszerűség és elismerés gátolta meg a hóhérokat, hogy halálra ítéljék. 1945-ben, Jugoszlávia felszabadulása után, új korszak kezdődik Krleza életében. Egészségi állapotának javulása lehetővé tette, hogy részt vállaljon az új irodalom kibontakoztatásában. Szépprózai alkotásai mellett viszont írt számos kritikát, esszét, tanulmányt is. A tudományos világ munkájában, mint a Jugoszláv Akadémia alelnöke is részt vesz, ő irányítja a Jugoszláv Enciklopédia szerkesztését. Szépprózai munkásságának legújabb eredményeiről szólva pedig szükséges megjegyezni, hogy nemrég írta meg a Glembay-ciklus Agónia című drámájának harmadik felvonását, amely nem vetett ugyan fel újabb problémákat, de ,, . . . kibővítette a grófok, őrültek, lecsúszott emberek és ringyók, romantikus krlezai világát. . ." [9]. Krleza első magyarországi bemutatása a budapesti egyetem nagytudású szlavista professzora, Bajza József nevéhez fűződik. Ő írt róla először, a korabeli lehetőségekhez mérten eléggé terjedelmesen a Magyarság című napilap 1930. április 20-i számában, Horvát költő Ady .404