Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: Adalékok Gárdonyi Géza regényírói módszeréhez (Az Egri Csillagok és forrásai)

Tinódi is elismeri, hogy a misemondás nem sokat ér. A vár ereje az egységbe forrott várvédő közösségben van: „Az vitézek bíznak az egy istenbe Nem sok népbe, ágyúkba, sok élésbe Sem a magyar urak segítségébe Isten után köztük nagy egyességbe." Gárdonyi is a várvédők ügyességével, hősiességével magyarázza sikerüket. Dobó, aki a XVI. században élő vallásos ember volt. így biztatja katonáit: „Bízzatok vitézek az istenben!" Gárdonyi, aki a XIX. század kétkedő embere volt. rámutat a védők ügyességére, hősiességére. Az ostromban nem isten segíti őket, hanem nagyon is reális oka van győzelmüknek: ,,Az ostromot voltaképpen a leves verte vissza." Nem segített az egri káptalan, még fizetésre sem adott katonát. A várba szorult két pap is a nép egyszerű vigasztalói közül került ki. A főpapok még idejekorán kocsira ültek és menekültek. Milyen látvány tárul Bornemissza elé? ,,Az úton egyebet sem láttak, csak kocsikon ülő papokat. Valamennyi Eger felől! S valamennyi nagy ládákkal, szekrényekkel, zsákokkal körülrakottan. Eleinte csak köszöngetett nekik, de aztán, hogy kedvetlenítette látásuk, ki se tért már az útból." Megcsillan a remény a védők előtt: hátha a püspök érkezik! De a várudvaron a hintóból Baloghné száll ki. Gárdonyi figyelmeztet: a nép elvárná a főpapoktól, hogy vegyenek részt a küzdelemben. Dobóék számára akkor egyetlen sóvárgás maradt: bár minden hadvezér püspök is lenne, talán fordítanának valamit hatalmas vagyonukból az ország védelmére. Gárdonyi kortársai számára pedig egy figyelmeztetés maradt meg: a hatalmas főpapok is tehetnének valamit a félgyarmati sorsba süllyesztett Magyarországért! S mit tett a nemesség? A millennium idején nagy hanggal ünnepelte az ezeréves Magyarországot, de egy lépést sem tett a haza szabadságáért. Inkább igyekezett Bécs lábához simulni, hogy az elherdált birtokok helyett egy kicsiny hivatal morzsáját kapja meg a vármegyén. Ugyanilyen dicstelenül viselkedett a nemesség 1552-ben. Már Tinódi megrovó szavait is megérdemelték: „Jó Mecskey Istvánt Égről bocsáták Inté őket segítségre gondolnának Ha békével hon lakni akarnának Megcsúfolák neki oly szót mondanak Vár tartásra ha elegek nem voltatok Mire egri tisztben ti maradtatok Azért ha az konccá] jól laktatok Az levét is reá ti megigyátok." Nagyon érdekes, hogy Istvánfi említi ugyan a szikszói gyűlést, de szerinte Mejkcsey elnyerte a nemesek segítségét. S ennek indoka: mert a „szabad városok" költségén 575 katona érkezett Egerbe! Tinódi sokkal őszintébb volt! S a történelem hű krónikása nyomán az író is ke.397