Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: Adalékok Gárdonyi Géza regényírói módszeréhez (Az Egri Csillagok és forrásai)

ményen vágó kurta szavakkal bélyegzi meg a dzsentrivé züllött nemesek elődeit, regényének a Befejezésében. A regényt így átszövik a Habsburg-ellenes, antiklerikális, a magyar nemességet bíráló szálak. A regény forrásainak vizsgálata bizonyítja, hogy Gárdonyi felhasználta a történelmi anyagot, de saját korának problémáit transponálta át a kiválasztott környezetbe, a hasonlóság alapján. (A Habsburg-ház, főpapság, a dzsentrivé süllyedt nemesség elődeinek bírálata.) Gárdonyi műve történelmi hitelességének bizonyítására még két, eddig nem ismertetett forrásmunkából szeretnénk idézni. Istvánfi is idézi Ahmed basa Kálból küldött levelét: ,, . . . Ha ezt teszitek, nem fogjátok megbánni, szabadságtok, javaitoknak, úgy mint régi királyaitok alatt birtokába maradtok." Az Egri csillagokban a következő szavakkal csábít a török: ,,Ha engedelmesek lesztek, hitemre mondom, hogy se magatoknak, se jószágotoknak bántódása nem lesz. A császártól minden jót nyertek, s olyan szabadságban tartolak benneteket, mint régi királyaitok alatt voltatok." Serédy György hiába küldi Egerbe a kassai zsoldosokat, azok megfutamodnak. Istvánfi megírja, hogy a viszszatérőket megvasalva a város sáncainak ásására kárhoztatták. Tinódi is szól erről. Gárdonyi a Régi Magyar Költők Tárában már megjegyzi ezek mellett: „Ezekkel a szökevényekkel találkozik Gergely, s azok őt is visszafordítanák beszéddel, de . . ." Az epizód szinte szóról szóra bekerült a regénybe. A másik forrásmunka — amely eddig ismeretlen volt, s az író kétségtelenül felhasználta regénye megírásához — Salamon Ferenc Magyarország a török hódítás korában című könyve. Megtalálható az író hagyatékában könyvtárában. Benne színes ceruzával tett alá- és melléhúzásokat találtam, valamint Gárdonyi sajátkezűleg tett beírását [13]. Bizonyíték a bejegyzés eredetiségére az, hogy az írás teljesen azonos a megmaradt kéziratok írásával. Megjegyezte a következő részeket: Tinódi művéről szólva: „melyet lstvánffy is kivont s mely azért minden költői becs nélkül való munka, mivel oly becses históriai krónika és semmi egyéb, mint maga a valóság." A könyv 128 — 129-ik oldalán Gárdonyi fontosnak tartotta megjegyezni: „delik" . . . „szűk zsinóros nadrág és bakancs, attila övvel, melyen a széles, görbe kard függött." Azonnal ráismerünk erre a leírásra Bornemisszáné ruházatának bemutatásában: „Lóháton ült. Attila, szűk nadrág, sárga bakancs és teveszőrköpönyeg volt rajta. Turbán helyett a delik szokása szerint a köpönyeg csuklyája födte a fejét." Salamon szerint az akindzsik a gyalogok közé tartoztak. Gárdonyi csillagot tett a szó után — akindzsik* — és a lap alján megjegyezte: „A Török tört. írók I. 398 szerint lovasok." A regényben így is jelennek meg: „De az utcákból felzúg a segítség: lovas akindsik és gönüllük, puskás és dárdás janicsárok" Az Egri csillagok keletkezésével kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni —, hiszen Gárdonyi írói módszeréről tanúskodik —, hogy a regény szereplőit az író a való életből vett emberi tulajdonságokkal .398