Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: Adalékok Gárdonyi Géza regényírói módszeréhez (Az Egri Csillagok és forrásai)

Hogyan vélekedik erről Gárdonyi? Menti-e ő a késedelmeskedő Habsburg-királyt? Bornemisszát ilyen gondolatok foglalkoztatják Eger felé menve: ,,S átremegett szívén az a gondolat, hogy Dobó otthagyta Egert. . . Mert hej, az a Ferdinánd király mindig csak szájjal adja a segítséget. így veszett el Lippa, Temesvár az idén." De a védők, élükön Dobóval, még bíznak a segítségben. Forgách Ferenc nagyváradi püspök történeti munkájában megírja, hogy még a legnagyobb veszélyben, a templombástya felrobbanásakor is a király segítségét várták: ,.Quae res magnum pavorem fecerat; sed duces per stationes discurrere, militem animare, nullum signum metus ostendere; pulveris copiam abunde superesse, quin et certissima auxilia regis atque regni brevi affutura ostendere" [12]. Hiába mondják a visszatérő követek Dobó utasítására, hogy jön a segítség, a főkapitány is kénytelen beismerni, csak az ő hősiességük mentheti meg a várat. Az utolsó ostromra készülnek a várvédők. Tinódi megírja, hogy a segítség reménye végképp elveszett: „Immár segítségöt sehonnét nem várnak." Gárdonyi, már odaírja forrásában e sor mellé: „Dobó összehívja a hadnagyait egy bástyára és szól nekik az ostrom előtt, hogy segítség nincs . . ." Eddig Dobó is bízott, de nincs többé bizalom a királyban: „— Csak próbálkozások ezek! — szokta mondani Mikorra a teljes ostromra kerülne a sor, itt lesz a király hada. De most már nyilvánvaló, hogy itt a vég!" Az ostrom után a király követe, Sforzia Mátyás járt Egerben, hogy a két kapitányt maradásra bírja. Erről jegyezte fel az író a következő jellemző szavakat: „Kötelességünket teljesítettük — felelte Dobó —, bár mások is teljesítették volna!" Azután Mekcseyvel együtt lemondott a kapitányi tisztségről. Istvánfi szerint az emberi érzelmű Ferdinánd elfogadta a lemondást. Miért is tagadta volna meg? Hiszen őt tömjénezte egész Európa, a magyar végvári katonák által kivívott győzelmi babérkoszorút saját fejére tette. Világos tehát, hogy Gárdonyi nem tért el a hiteles történelmi tényektől, de nem követte a királyim Tinódit és Istvánfit, hanem rátapintva a kérdés lényegére, bemutatta, hogy az idegen király számára teljesen érdektelen volt az egri vár sorsa, azoké meg különösen, akik a falakon belül harcoltak. így rántja le a leplet az „isteni kegyelemből" uralkodó, hazánkat évszázadokon keresztül kifosztó Habsburg-dinasztiáról. Az egri vár másik gazdája az egyház volt. Istvánfi idézett írásában bizonyítja, hogy Oláh Miklós egri püspököt is többször felkeresték Dobó követei. Tinódi a püspök védelmére még azt a kevés indokot sem tudja felhozni, amivel a királyt védte: „Éjjel-nappal úristenhez imáda, Mise mondásokkal óhít vala Egri vitézekért imádkoztat vala." Gárdonyi a Régi Magyar Költők Tára harmadik kötetében ezek után a sorok után jegyzi: „Nem mise kell nekünk, hanem katona. Dobó." A kapitány Bornemissza kérdésére, hogy mi lesz, ha a király hada Győr alatt marad, egyetlen keserű mondattal válaszol: „Nem megizente-e az egri püspök, hogy misézik érettünk?" .396