Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

azon írásai érdeklik, melyekben néhány korabeli műről kritikát mondott. Ez ad alkalmat Batsányinak, az irodalmi vezérnek, hogy a kritika szükséges voltáról éppen a Bessenyei tekintélyére támaszkodva elmondja gondolatait. Bármi „nagy és különös elmével" bírjon is az író, a hibáit megmutató kritika nem válik „becstelenségére", és semmi oka sem lehet a neheztelésre, „valameddig munkájának megítélője az illendőség határait által nem hágja, és a hibáknak megjegyzésében előforduló állításait józan okokkal támogatja." A fiatalok tisztában vannak azzal, hogy tárgyilagos kritika nélkül irodalmi életünk a kezdeti lépések után elsekélyesedik, de ismerik írótársaik érzékenységét is. Batsányi odáig megy a tapintatosságban, hogy védelmébe veszi Kónyit, akit Bessenyei A filozófusban néhány szerencsétlen verséért kicsúfolt. A vígjáték ugyan nem a legkedvezőbb szintere az irodalmi kritikának, ha ez csak néhány odavetett megjegyzésre szorítkozik, de Batsányinak igaza van abban, hogy egy tekintélyes ember odavetett megjegyzése is félrevezetheti a közvéleményt és igazságtalan ítélkezésre adhat alkalmat. Az egész Kónyi mást érdemel tőlünk, így csak igazán értéketlen emberekkel szabadna elbánni. A tanulmány jegyzetében olvassuk: ,,A filosofus vígjátékban keményebben bánt Kónyival (ti. Bessenyei. NL.) Azok az ott előhozott versek méltán megérdemlették ugyan a kinevettetést; de ellenben mégis megérdemlette vólna ám az a fáradhatatlan és jóigyekezetű író is, hogy legalább a neve megkíméltessék. — Az ily kikacagtatást csak azok a kába firkálok érdemlik meg, akik semmi intésre nem hajolván, mind egyre Horatiusokat, Hyppolitusokat s t. aff. mázolnak; sőt szentségtörő kezeikkel önnön magát Anakreont illetni nem írtóznak." — Világos célzás ez Zechenter Antalra, kinek számos fordítása jelent meg s kinek a Hitető Mahomet-]éhez maga Bessenyei írt előszót. — Az érdekesség kedvéért említsük meg már itt, hogy A filozofus Kónyira vonatkozo csúfolódó megjegyzései nagy hatást váltottak ki. s többen veszik védelmükbe a derék „hadi-szolgát." Nem lehetetlen, hogy Batsányit éppen Ráday Gedeon vélekedése befolyásolta ezen a ponton. Batsányi a tanulmány szövegében vagy jegyzeteiben Bessenyei csaknem valamennyi munkáját megemlíti filológus pontossággal, ami akkor még nem igen volt szokásban. Mindössze a Galant levelek maradnak említés nélkül, és a két vallásos irat címét keveri össze a tanulmányszerző. Nyilván nem olvasta őket. — De Batsányi főfigyelmét nem a nyomtatásban megjelent művek ismertetésére fordítja. Azok mások előtt is eléggé ismertek, véli. Annál több figyelmet szentel azoknak a kéziratoknak, melyeket a cenzúra nem engedett kinyomatni, Bessenyei pedig egy kötetben a pálosok könyvtárában, Pesten helyezett el. FelLehető, hogy Horányi Elek hívta fel még 1783-ban a fiatalember figyelmét nevezetes barátjának kéziratban maradt munkáira. A tanulmány írásakor Batsányi már nem emlékszik pontosan minden címre, mert láthatólag akkor csak a Hunyadi-eposz töredékéről készített másolatot, a többi műről legfeljebb néhány sort jegyzett fel. — Az eposzból idéz most néhány száz sort s ezzel meg is bontja tanulmánya egységes szerkezetét. .384