Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

gukon viselik Bessenyei munkáinak hatását, vagy legalább is arról tanúskodnak, hogy szerzőjük példaképnek tekintette Bessenyeit, szívesen tanult tőle és szívesen beszélt, írt róla. Az 1786-ból keltezett Barátságos levél című rövid írást Báróczihoz intézi, de maga a szöveg Bessenyei magasztalásával kezdődik: „Nem űjság már a mi hazánkban is, hogy az írók, jó barátjaikkal váltott leveleiket, nyomtatásban világ eleibe bocsássák. Szép példát adott ebben Bessenyei. Vajha követnék azt több tudósaink is." (A jegyzetben ez áll még: Lásd A Bessenyei György Társaságát. Bécsben 1777. esztendőben. — A levelező személyek: Bessenyei, Gen. B. Ortzi, Bartsai, Báróczi.") Ez a ..barátságos" levél verses betétet is tartalmaz, melyben a szerző, mint a prózai szövegrészekben is Báróczihoz fordul. Maga a vers, Költői levél, a kor legkedveltebb műfaja, Bessenyei egyik költői levelének mintájára íródott. A Batsányi által is idézett kötet 13—14. lapján olvasható: B. Gy. A B. O. árnyékának, mely körülte lebeg és amelytül sugároltatik. Az átvétel a gondolatra vonatkozik és lényegileg egy csaknem azonos sorra. Bessenyeinél: „Énekelni fogunk érdemes létedrül", Batsányinál: „Énekelni fogunk majd nemes lelkedről." Csak a baráthoz való odafordulás mozdulata azonos, egyébként Bessenyei versében sok érdekes gondolat van, melyet Batsányi nem vesz át. Az ő versét pedig a megváltozott korviszonyoknak megfelelően a II. József „idegen maszlag"-a elleni védekezés ihleti és határozza meg tartalmilag. Bessenyei azt hirdette, hogy a nyugati nemzetek jelesebb műveit le kell fordítani magyarra, hogy legyen mivel tanítani a nemzetet, hiszen a régi magyar irodalom Hallerből és Gyöngyösiből áll, a többi szentírás módja és mi úgy nem írhatunk. Eddig is sok volt nálunk a fordítás, most pedig egy méreteiben eddig soha nem tapasztalt áradat indul meg. — Batsányi helyes írói ösztönéről tanúskodik, hogy belátja: az induló új magyar irodalom számára létkérdés az idegen művek helyes elveken nyugvó, átvétele, lefordítása. Látta, hogy ebben a kérdésben gyorsan rendet kell teremteni. 1787—1789-ig három dolgozatában száll síkra a fordítás helyes elvei mellett, nem kis viharokat kavarva fel a magyar írók között. Végül is az általa képviselt helyes elvek diadalmaskodtak. Először a Bécsben megjelenő Magyar Musában közöl cikket a témáról. A Magyar Múseumban megjelenő későbbi cikk sok vonatkozásban megegyezik az első fogalmazással, de mégis más fogantatású és lényeges eltéréseket is mutat. Lényeges az eltérés a mi szempontunkból is: Magyar Musa cikke még sokkal több Bessenyei-vonatkozást tartalmaz és ezek jelentékeny része a Magyar Museum, cikkéből már eltűnik. A kihagyást nem a terjedelem csökkentése okozta, hanem valami más ok játszhatott közre, amit ma már nehéz lenne kideríteni. Az első fogalmazás így visszhangozza Bessenyei alapgondolatát: „Soha semmi nemzet nem jutott közönséges világosságra idegen nyelven; a görög görögön, a deák deákon, az olasz olaszon, az ánglus, a francz — mind a magáén lett tudóssá." A Magyar Museumban közölt változat a bevezető részt különösen lerövidíti és a Bessenyei-féle alapelvet is önállóbban fogalmazza: igyekezzünk idegen munkákat fordí.380