Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

bevezető megállapítása: „Megszűntek már ama panaszok, nem is becstelenítik nemzetünket azzal, hogy kevés írói vágynák." (Elő-tudósítások). A magyar nyelvű költészet fellendüléséről írt sorait már egy más öszszefüggésben idéztük. Bizonyos az is, hogy legalább Sándort, György testvérét ismerte, vele levelezett is. A nyugtalan vérű szerzetes 1781—83 táján ismét többször jár Bécsben. Az sem lehetetlen, hogy ekkor van alkalma a testőrírót láthatnia. — Hamarosan átveszi (1783 végén) a Magyar Hírmondó szerkesztését s igen ügyes, ötletes újságírónak mutatkozik. Újságcikkei azt mutatják, hogy Bessenyei műveit jól ismeri, gondolatait alkalmas helyen felhasználja. Mindjárt az 1783. december 6-ról keltezett „Elő-tudósításában új előfizetőket szeretne szerezni és buzdít evégre a magyar nyelv iránti szívesebb szeretetre. Felhozza a németek és az oroszok példáját, akiknél darab ideig szintén nem állt nagy becsben az anyanyelv. De nem sok idő óta ők már művelik anyanyelvüket. „Avagy te lehetnél-e már. Kedves Magyar Nemzetem! oly érzékenytelen, hogy ne szeretnéd haza nyelvedet? hogy se ne örülnél, se ne kedveznél azon annyiképpen munkálkodó gondos gyermekidnek?" — így igyekszik figyelmet gerjeszteni a magyarság felemelésén buzgolkodó kevés magyar írónak a munkábalépő újságszerkesztő. Igaz — állapítja meg — a magyar nyelvnek nem igen van esélye arra, hogy az ország határain kívül is megértsék és csodálják, mint a franciát vagy a németet. „Noha ugyan még arra az elterjedésre sincs megszegve teljességgel reménységed. Vagyon egy jól vélekedő hazádfia, aki ugyan itt már tavaly kívánta színre bocsátani nyomós feltételeit egy Magyar Nyelvmívelő Társaságnak felállíttatása végett. Vajha csak már olvashatnád is! Ott mutatja annak is tér útját, hogyan kaphassanak valaha szomszédjaid is nyelveden. . ." Világos célzás ez a Jámbor Szándékra. Révai tehát már ekkor nemcsak a nyomtatásban megjelent Bessenyei-műveket ismerte, hanem ehhez a kéziratban maradthoz is hozzájutott. Mikor és hogyan történt mindez, nem világos. 1781 áprilisában Bécsben van s éppen nem lehetetlen, hogy közös barátjuk, a már emlegetett Kreskay Imre, közvetíti ismereteségüket, ha erre még egyáltalán szükség volt. Erre mutat az is, hogy a Jámbor Szándék 1790-es kiadásának 1788-ban keltezett „Előljáró Beszéd"-ében körülményesen leírja, miért nem került nyomtatás alá a mű: az akadémiai nyomda tervezése miatt Trattner féltékenységből nem volt hajlandó kiszedetni. — „Meg nem mondhatom, mi igen bosszantott engem mindjárt akkor ezen képtelenség" — teszi hozzá Révai. A „mindjárt akkor" kifejezés arra látszik utalni, hogy mindez még 1781-ben volt. Akárhogy is történt a dolog, Révai ezzel egy évtizedre eljegyzi magát az akadémiai eszmével. Nem Bessenyei kéziratát szerzi ugyan meg, csak a „tudósításnak mását", de olyan szándékkal, hogy azt a célnak megfelelően felhasználja. Az idézett helyen azt állítja, hogy a Magyar Hírmondó szerkesztését is éppen ezért vállalta el. Elhihetjük neki, hiszen mindjárt Elő-tudósításában utal is a Jámbor Szándékra és a nyelvmívelő társaságra. De különben, mint látni fogjuk, sokkal .376