Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

reménytelenebb vállalkozásokra is elszánja magát az akadémiai terv kivitele érdekében. „Sok szépet álmodoztam már akkor magam is ezen dologról. De úgy fordult kockám, hogy igenis hamar kiforgattattam belőle" — állapítja meg 1788-ban nem kis keserűséggel. Az Első Tudósítás után december vége felé újabb írást küldözgetett szét az újdonsült és lelkes újságíró. „Az Űjesztendőre Való Beköszöntő" szellemes, tréfás modorban körvonalazza Révai szándékait Egészen a Bessenyei szellemében szeretné enyelgő, magakedveitető formában terjeszteni a hasznos ismereteket és az anyanyelven való olvasást. „A jó urak, ha meg is sértődnek rajta, elengedik, azt mondván reája: csak egy újságíró mondja, s nagy hahotával még tapsolnak is néki. Azonban pedig az én lelkem örülni fog alattomban, hogy célját éri. A Bölcselkedést, már egyszer édes anyanyelvén szólítva, itt azután lassanként karjai közé szorosabban fogadja az én édes magyarom, s öszszecsókolózik véle amúgy jó egyenes magyar szívességgel. . . Hiszem, lám a szent bölcsesség nem mind azon szomorú kép: mosolyogva is szól." Akkor is éreznők, hogy Bessenyei tanítványa beszél itt, ha ez a beköszöntő nem utalna kétszer is félreérthetetlenül a Magyarság írójára. —• Egyszer, mikor a várható ellenvetésekről, esetleg vitákról beszél Révai, A holmi XXXIX. részére utal, persze név és cím említése nélkül. — ,,Erre azután (ti. az ő csipkelődő írásainak hatására) felébred sok vidámabb ész: és, ha meg is támad, tudom, úgy készül hozzá, hogy sava légyen, hogy nyájas édességgel elegyítse szikrázó gondolatait. Kimarad a paraszt goromba civódás. . . Az alatt valamit nyerek ebből a csendesebből, ékesebből, nyájasabból, bár engem illessen is, mind közrebocsátom, s azzal azután, hogy ide alkalmaztassam, egy ilyen penna-csatát előttem is buzgón kívánó Jeles Hazafinak verseit: Fel lármázza pennánk perelő Hazánkat, Mutatjuk földünknek szép magyarságunkat. Ihol tehát ilyen tarka színbe öltözködve mind ezért garázdálkodom." Révai a mondat összefüggése kedvéért egy kicsit megváltoztatja a Bessenyei-idézet verssorait. De még az utolsó mondat „garázdálkodom" szava is Bessenyei tanítványáról tanúskodik. A Beköszöntő végén felsorolja Révai azokat a „Főebb Oskolákat", ahova mutaványszámot akar küldeni lapjából: „Buda Pestre, Egerbe, Zágrábba, Nagy Váradra, Kolosvárra, Enyedre, Debrecenbe, Sáros Patakra: mint hogy, amint mondja egy, én is tudom kicsoda, buzgó Hazafi, Magyarság fenn írású serkentő levele vége felé, itt azok a frizérozatlan fejű Filozofusok tudnak magyarul s egyéb képpen is." Ez így eddig a Beköszöntő humoros alaphangjának is megfelel. De Révai egész vállalkozása jelentőségét és közügy-jellegét alátámasztandó, még egy idézetet hoz a röpiratból és ezzel rekeszti be, mint hangsúlyos ponttal írását: „Ugyan azon mondja ezt is: a közönséges dolgot közerővel kell fogni; mert különben híjába erőszakoskodunk." De nemcsak a nagy elvi kérdéseknél, hanem egészen szokatlan helyeken is támaszkodik Révai Bessenyeire és műveinek ismert voltára. .377