Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

később a tudományos akadémiára ruház át, a Magyarság megírásakor még a budai Universitáshoz kapcsolódva szeretné megoldani. 1777-ben keletkeznek az egyetemet ünneplő versek és ugyanebben az évben lát napvilágot a Ratio Educationis, a magyar nevelésügy első modern szabályozása. Kétségkívül ennek is nagy jelentőséget tulajdonítottak az egykorúak. A körülötte kialakult nagy harc elég széles rétegek figyelmét felkeltette a művelődésögy iránt. Ebben a kérdésben most kezdődött el a küzdelem a nemzet és Bécs között. Bessenyei maga sok mindenben egyetértett a Ratioval és a Magyarságban buzdít is: „Legyen új tanulás-módja, fogadjuk el." De éppen ez a nem magyar érdekektől sugallt tanügyi szabályozás döbbenti rá arra, hogy a művelődésügy, az iskola politikai kérdéssé vált. „Most volna egyszer ideje a magyarságot emelni", írja a Magyarság ban, mert szeretné, ha kortársai is megértenék az idő sürgető szavát. — Bessenyei maga tehát 1777— 78-tól kezdve érzi tudatosan, hogy tenni kell valamit a magyar nemzet felemeléséért: ez az idő, a kor sürgető parancsa. A hetvenes évek végén az egyetemtől és a tanügyi szabályozástól függetlenül is egyre határozottabbá válnak a megállapítások: a magyar irodalom és tudomány megújult, illetve, hogy néhány évvel ezelőtt megkezdődött a virágzás, a hosszú hanyatlás ideje után. Révai Miklósnak szintén Bécsben tűnik úgy fel 1777-ben, hogy „ismét feltetszett szebb hajnala régen óhajtott Boldogságunknak. . . A tisztesb tudomány csak most hajt újra tövéről. S e zöldes fakadék nyújt nagy időre reményt. . . O anya nyelv! ennek gyarapítására felonszolt Szívvel Euklides titkait oldja kezem" [35], Ányosnak Kreskay Imréhez intézett költői levelét már idéztük más vonatkozásban. Nála tűnnek fel 1778-ban először Orczy, Barcsai és Bessenyei együtt mint a magyar irodalom megújulásának bajnokai. 1778-ban rendezgeti Ányos addigi verseit és előszót is ír kéziratos gyűjteményéhez [36]. Azon elmélkedik, hogy a háborúk vagy a szép tudományok virágzása volt e „emberi nemünkhöz illendősebb"?! Válasza nem is lehet kétséges. Áldja a jó sorsot, hogy ,,. . .már magyar nemzetünknek is megengedték a kegyes végzések kóstolni azt az édességet, mely a szép tudományoknak gyakorlásából szivárkodik. . ." Majd megállapítja s bizonyára megint elsősorban Bessenyeire és társaságára gondol: „Titkos öröm könyvekkel látjuk most, mind egyéb tudományoknak hazánkban böcsét, mind pedig főképpen anya nyelvünknek míveltetését." írók és tudósok úgy érzik, hogy új korszak, új virágzás kezdeten állanak, az alapot rakják le a szebb, a gazdagabb jövendő számára. Molnár János kanonok Newtont fordítja magyarra [37]. Üjság ez még a mi nyelvünkön, állapítja meg, de „lészen olyan idő, hogy erre a fundamentumra valaki tornyot tégyen, lészen olyan idő, hogy megköszönjék hazám jövendő nevendékei buzgóságom merészségét, mely valóban nem csekély volt. . . lészen olyan idő, hogy a virág gyümölcsöt vessen, akkor, mikor a királyi Fő-Oskolák valamelyik új udvar-helyében a g'épelyek mestersége itthon való nyelven fog fejtetni. . ." .372