Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

1779-ből ismét Révai Miklóst idézhetnénk: [38], Most kap fel nyelvünk is, igen kiderülteti fényét. Széjjel eloszlatván régi homálynak okát. A szomorú vad idők immár megszüntenek egyszer. S veszti tudatlanság rút birodalma helyét. Szlávy Pál értékes könyvének [39] előszava azért figyelemreméltó, mert a fellendülés megállapításával együtt utalás található benne Bessenyeiék írócsoportjára: „De a mi érésünkre kinyomtatott magyar munkák, melyeket nemcsak tudós egyházi emberek, hanem világi és hadi renden lévő, sőt országunkon kívül tartózkodó magyarok készítettek és mind mértékre szedett, mind szabadon folyó beszédben kevés esztendőktül fogva, mint valamely egymásra való törekedéssel sűrűbben kibocsátottak, jobb reménységgel biztatnak bennünket, hogy felserkenik nemzetünk. . . és meg fogja esmérni, hogy. . . a maga nyelve is nemcsak nem megvetni való, hanem érdemes és alkalmatos, hogy annak simítására, csínosgatására és gyarapítására igyekezzenek. . ." E néhány idézet annak megmutatására is jó, hogy Bessenyei első röpiratának, a Magyarságnak gondolatai részben másoknál is megtalálhatók, tőle teljesen függetlenül. Az ilyen megnyilatkozásokat tehát a későbbiekben is csak akkor tulajdoníthatjuk Bessenyei hatásának, ha szószerinti megegyezést találunk. Ilyen esetek természetesen vannak, mint majd látni fogjuk. Bessenyeinek utolsó megjelent műveiben szintén olvasunk megállapításokat új korszak kezdetéről, de egyetlenegy olyan nyilatkozatot sem, mely a saját maga vezérségére célozna. Ez különben ellenkeznék Bessenyei jellemével. A holmi XXVII. fejezetében (A magyar nyelv felemelkedéséről) már a továbbhaladást sürgető türelmetlenséggel mondja: „Kezdünk mi mozogni: anyanyelvünkön írunk, fáradunk, de mikor fogunk odamenni, hogy benne a tudományoknak minden szükséges erein evezhessünk? Mikor fognak tiszta magyar Akadémiát csinálni?" — Ugyanez a megállapítás tér vissza a Jámbor Szándék bevezető részében is: „A magyar nyelv kipallérozásának ezt a szükséges voltát látja már darab időtől fogva a mi nemzetünk: igyekszik is rajta, amint külön külön telhetik tudós, értelmes emberektől: de annak igaz és egyenes útját még eddig. . . senki közönségessé nem tette." A Jámbor Szándék remek, tömör gondolatsorai nem kapnak egyelőre nyomtatót, Bessenyei kénytelen hamarosan visszavonulni a Nagyalföld csendjébe. A magyar irodalom virágzása azonban továbbtart, egyre több az író és az olvasó is. II. József türelmesebben kezeli a cenzúrát, megnő az értelmiségiek száma. írói társulások és folyóiratok jelentkeznek. A kortársak nyilatkozatai tükrözik ezt az új helyzetet, és az irodalom fellendülésének kezdetét kezdik történelmi távlatból nézni már. A nyolcvanas évek végéről származnak az első tudományos megállapítások, melyek Ányos lelkendező sorai után most már tudós értekezésekben helyezik a testőrírókat kollektive a fejlődés új szakaszának az élére. .373