Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A példák felhasználása pszichológia oktatásunkban, különös tekintettel szocialista iskolareformunk alapelveire

désekre nem mindig könnyű válaszolni, az is mutatja, hogy az említett kérdések elejére némelyik szemináriumon csak alig, vagy nagynehezen kaptunk választ.) A gyermeklélektani tárgyú közös hospitálások szemináriumi megbeszélésén a példaelemzési jártasság fejlesztése szempontjából több lényeges mozzanat szerepel. Nevezetesen: a) A hallgatókat arra kell szoktatnunk, hogy észleléseik megbízhatóak, pontosak legyenek. Megfigyeléseikről pszichológiailag szabatosan tudjanak számot adni, a tapasztaltakat gyermekiéiektanilag helyesen értelmezzék; b) A hospitálások megbeszélésein lényeges szempont, hogy hallgatóink észleléseik tömegéből helyesen tudják megragadni a megadott szempontokat (pl. a gyermekek mozgáskészségének sajátosságait, a figyelem különböző fajtáit, megnyilvánulásait, a gyermekek beszédjének jellegzetességeit stb.), ki tudják emelni a pszichológiai szempontból lényeges mozzanatokat; c) Mindezek nyomán törekvésünk arra irányul, hogy a tapasztalt konkrétumok néhány legfontosabb feltételét, okát, következményét kihámozzuk. Az esetek szemináriumi megbeszélése nyomán megokolt általánosításokhoz, tanulságokhoz jutunk, határozottan összekapcsoljuk a szemináriumi megbeszélésen leszűrteket az előadások anyagával. E legfontosabb, lényeges mozzanatok mellett esetenként még egyéb, a példaelemzés szempontjából jelentős vonások is szerepelhetnek. így pl. a közös hospitálásokon kedvező megfigyelések adódhatnak a gyermekek csoport (réteg) és egyéni pszichikai sajátosságaira vonatkozóan is. (Pl. a gyermekek mozgáskészségének különböző fejlettségi foka: a gyermekek eltérő viszonya és aktivitása egyes játékfajtákban stb.) Az eset-, illetve példaelemzések pszichológiai élességét, mélységét nagy mértékben fokozza, ha összehasonlításokra nyílik lehetőség a szemináriumi megbeszéléseken. Ilyen termékeny összehasonlításokra nyílik lehetőség például a következő esetekben: a) Óvodai hospitálásokon a gyermekek mozgása, játékos tevékenysége volt a megfigyelési szempont. Utána ugyanezt megfigyelhetjük az alsó- vagy felsőtagozatban testnevelési órán. (Természetesen ugyanígy tehetünk összehasonlításokat a figyelemmel, megfigyeléssel, beszéddel vagy egyéb pszichikai folyamatokkal, sajátságokkal kapcsolatosan is.) b) A gyakorló iskolában történt hospitálás után, ellátogatunk a gyógypedagógiai iskolába. Ennek nyomán alkalmunk van összehasonlítást tenni az ép, normális és a fogyatékos értelmi képességű gyermekek között, több vonatkozásban is (pl. mozgás koordináltsága, fejlettsége; figyelem; beszédkészség stb.). Az ilyen megbeszélés nyomán — az életkori, fejlődési sajátságok mellett — konkrét esetek megfigyelése alapján határozottan kidomborodik a hallgatókban: mit jelent az a megállapítás, hogy az ép és kóros idegrendszer, pszichikum között minőségi különbség van. Ez a fontos megállapítás üres, homályos absztrakció 36