Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

nyeit, amikor az kényszerűségből áttért a katolikus vallásra. A barátok közül talán Ányos jutott legközelebb szívéhez, ő értette meg az érzelem oldaláról barátja vívódásait. De most az áttérést mégis mint az igaz hithez való megtérést ünnepli egy sokat átélt filozófus esetében: Mennyi változások egy ember kedvében, Ki, noha filozof, tűz, villám eszében, Mégis szüntelen nyög titkos keservében, Míg az igaz hitnek nem nyugszik ölében. Ezekután igazán nem vehetjük rossz néven Bessenyei többi katolikus barátjától, hogy diadallal köszöntötték áttérését. íme, a filozófus, elméjének sok hánykódása után végre mégis belátta, hogy az egyedül üdvözítő katolikus anyaszentegyház kebelében találhatja meg nyugodalmát és boldogságát! Hogy Bessenyei lelkében mi ment végbe, azt majd sok év múlva Kazinczy írja le a valósághoz hűen. Bessenyei 1779. augusztus 16-án tért át. A bécsi latin nyelvű hivatalos újság, az Ephemerides Vindobonenses már augusztus 20-án hírt ad az eseményről, valószínűleg hivatalos forrásból [23], A lap kiemeli, hogy Bessenyei írói munkásságával hírt szerzett hazájában és most katolizált! Az udvarban tehát jelentőséget tulajdonítottak ennek az áttérésnek. — A hír szárnyra kél s hamarosan eljut a barátokhoz. Kreskay Imre Horányi Eleknek újságolja el, mert már nem tudja magában tartani: Barátom! nagy újság; s mert magamba nem fér, Közlöm veled: Kedves Bessenyeink megtér. Lásd itt a tudomány drága szép gyümölcsét. S a Mennyei győző ihletét, erkölcsét. Egy másik helyen még világosabban fejezi ki magát a verselgető Paulinus: . . . megtért Bessenyei, Napfényre derültek bokros kétségei, Elmúltak a mesés igéknek jelei, Midőn a valóra felnyíltak szemei. Az örvendezők között van Révai Miklós is, ki még majd nevezetes szerepet fog vállalni Bessenyei gondolatainak terjesztésében. Ö egyenesen ,,vak eretnekség"-ről beszél, melynek ,„hitetlen hályoga múlt s nem vet tiszta szemének homált." Gondolhatni viszont, hogy a reformátusok körében nem keltett ekkora örömet a hír, hogy a volt ágens, aki a királynőnél szinte áttérése napjáig híven közbenjárt üldözött hitsorsosai érdekében, egyszerre csak áttért. Az ilyen áttérések nem tartoztak persze a ritkaságok közé akkoriban. Különösen a katonaságnál és Bécsben voltak kitéve a csábításnak és a térítő szándéknak a protestáns ifjak. Rhédei Ferenc ref. egyházkerületi főgondnok katona fiáról is hasonló hírek kezdtek 1780 .367