Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

Valld meg, hogy ezeket a Tudomány szüli, S nem a vetélkedés, mely az Embert öli. . . Alig várom azon szempillantásokat, Hogy megént érezzem jó társaságtokat. A paulinosok közül Ányos Pál jutott leginkább emberi közelségbe Bessenyeihez. 1778 őszétől a következő év őszéig váltanak költői leveleket [22]. írónk életében igen válságos és mozgalmas korszak ez. Az ágensségnek vége, a tervezett Hazafiúi Társaság ügye függőben, Beleznay bizalmából is kiesik. Viszont ekkor jelennek meg nevezetes röpiratai, s hogy Bécsben maradhasson, ekkor szánja rá magát az áttérésre. A súlyos lelki válságokkal küzdő paulinus költő baráti közeledése és megértő szíve sokat jelentett ebben az időben Bessenyeinek. Ányosnak Kreskay Imre 1778 nyarán küldi meg a Bessenyei György Társasága című kiadványt. A költő ezt mint irodalmi életünk jelentős eseményét ünnepli és július 12-én kelt költői levelében Orczyt, Barcsait és Bessenyeit mint az irodalmi megújulás bajnokait dicsőíti, messze megelőzve ezzel valamennyi kortársát: A magyar íróknak gyullaszt serénsége, Kik tollával újul nyelvünk ékessége. . . Ággott Orczyt látom mint a sast ifjadni. . . Kapitány Barcsai futva megy Tarnára. . . Tovább Bessenyei lantján csodálkozom, S versszerző lelkének szívemmel áldozom! Kérkedhetik Tisza ilyen szülöttjével, Ki oly nyájasan él Parnassus népével. Ányos a kötet hatására verseit küldi el Bécsbe a volt testőrnek. Ezt a levelet nem ismerjük, de igen Bessenyei válaszát. Ö is verset küld néhány jó tanáccsal és azzal a megjegyzéssel: „Vegye jó szívvel tisztelendő atyaságod verseit egy oly református felebarátjának, ki csak azért, hogy valaki hitin nincsen, senkihez sem idegen, és Atyaságodnak is tisztelője." A közös célra törekvő írók barátsága felülemelkedik a felekezeti perpatvaron. így érzi ezt a felvilágosodás jegyében Bessenyei, s ebben a szellemben válaszol neki a szerzetes: ... barátság!. . . Ez az az istenség, amely erejével, Által hat egeket nyájos tegzéjével. . . Im, addig is tehát, míg szembe láthatlak, S míg a hív barátok nyelvén szólíthatlak, E kis istenemet küldöm el számodra; Kérlek, hogy szívesen vedd bé szállásodra! A következő levélváltásban Bessenyei valamelyik elmélkedő versét küldi meg a paulinusnak, s ez arra szintén elmélkedéssel válaszol .364