Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

Barcsai századának felfogását követve, azt tanácsolja barátjának, hogy „szép ének-szónál" vezesse haszonra nemzetét: a költészetnek az a hivatása, hogy utat készítsen a nyomósabb tudományoknak. Tudomással birván Bessenyei dráma-terveiről, egyenesen arra ösztönzi, hogy tragédiái után írjon vígjátékokat. Ha Attila s Buda szomorú játékát Már elkészítetted Comusok hajlékát, Olykor örvendeztesd Thalia kedvével S a tréfás gyermekek szép nevetésével. Megládd majd Tiszának bundás szomszédait, Hogy fogják nevetni világ bolondjait, És a kis mesterek furcsa majmosságát, Kik követni szokták franciák hivságát. A katonáskodó Barcsai Bán-keszén kapja kézhez Bessenyei 1772ben megjelent első műveit. Tisztában van azzal, hogy ezzel fordulat állt be a magyar szellemi életben, valami új kezdődött el: „. . .Örömmel nézem a szép tudományoknak ily szerencsés vándorlását, melyek egyszer égtanyánk alá hozván őket, közöttünk is mulatnak, nyelvünkön szólanak és nemzetünkkel nyájaskodnak." Egy kevéssel később a nyitrai mustra-piacon éri utol Bessenyeinek újabb levele, éppen akkor, midőn barátjáról álmodik vagy álmodozik. Jellegzetes kép ez a testőríróról, kinek nagy nemzetnevelő hivatást tulajdonít az élesszemű barát: „Láttalak, Gyuri, az őrszobában felébredni és a német derekaljról felugorván Lukánust fényes tarsolyodból kihúzni; láttalak a sanyarú életű Cató halálának olvasására acélban, sisakban öltözni és a budai Sz. Gotthárd kősziklájára felülvén, onnét a Duna és a Tisza között való népeket Keve nyelvén tanítani. . . Csak fúdd meg azért hangos sípodat, s ébreszd fel zsibbadt érzékenységeinket. . ." A Vág partjára is azért hívja Bécsből barátját, hogy ott együtt, kardjukat szelíd juharfára függesztve, verseket írjanak: „Hadd hallják Szajnának tudós nemzetei, Minket is szívelnek Párnássus szüzei." A Lukánus-íordítás szép ajánlásából tudjuk, hogy erre éppen Barcsai biztatta az irót: „. . . ezt is a te kínszerető tanácsolásodból inkább mint önnön indulatomból cselekedtem", vallja meg Bessenyei, címek, rangok említése nélkül egyszerűen barátjának címezvén az ajánló, bevezető sorokat. A magyar irodalom felemelését célzó közös igyekezetüknek méltó emléke ez a fordítás. Bessenyei különös gonddal foglalkozott vele, mint maga írja, ezerszer igazította, helyesnek tartván a baráti tanácsot: „Mikor Lukanus-nak fordítását nékem annyira javaslottad. nem kételkedsz vala már akkor benne, hogy magyar nyelvünk egyedül pompájával és méltóságával emelkedhetik fel, azért adtál előmbe egy oly római polgárt és poétát, kinek lángoló elméje a régi emberségnek s vitézi nagy indulatoknak dicsőségét ezer nemzetek veszedelmei közt festette..." Bessenyei német nyelvű munkájának, a Die Geschäfte der Einsam.360