Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

keit-nak függelékeként francia nyelvű levélváltást közöl közte és meg nem nevezett vagy csak kezdőbetűkkel jelzett ismeretlenek között Ezek egyike bizonyára francia, s van olyan levél, melyet Kassáról kelteznek. Amíg valami szerencsés véletlen fényt nem derít e levelezők személyére, azt hiszem, kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy Bessenyei ezeket az 1775 és 1777 közé eső leveleket mind maga írta, hogy ebben a formában a maga éleiéről, sorsáról, betegségéről közölhessen adatokat olvasóival, és saját műveiről is elmondhassa vitatkozó formában a maga véleményét. Ezt a feltevést támasztja alá az a körülmény is, hogy a levelek mind körülbelül egyforma, nem egészen korrekt franciasággal vannak írva, egy kéz műveinek látszanak. De van Bessenyeinek ebben az időben a keleti országrészből, Kassa környékéről valóságos látogatója is, ki levélben és személyesen is felkeresi, ha nincs is szerencséje találkozni vele. Ez pedig a fiatal Kazinczy Ferenc, a sárospataki kollégium másik nagy diákja. — Kazinczvból a szülei mindenáron írót akartak idő előtt faragni. Egy gyenge földrajzkönyv-kompiláció után anyja megint csak unszolja, hogy írjon, vagyis fordítson valamit. A fiatal fiú maga is úgy gondolja, hogy első kísérletének kudarca után, ezzel magának és az atyja „kedves árnyékának" tartozik. Bessenyei nem volt ismeretlen előtte, hiszen Bugyiban megkaphatta néhány munkáját. Sárospatakon is figyelemmel kísérték a volt kollégiumi diák és a protestáns ügy bajnoka irodalmi tevékenységét. Kazinczy egy társánál, talán éppen Szathmáry Mózesnél, a könyvtárosnál, meglátta a Der Amerikaner egy példányát, lefordította és megmutatta büszkén az anyjának. Szilágyi Márton professzor is helybenhagyta a választást és a fordítást meg is igazította. így az két évvel a névtelenül megjelent eredeti után, 1776-ban Kassán napvilágot látott Az amerikai Podocz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése címen [16]Kazinczy természetesen tudta ki a szerző. Elölj áró beszédében nem nevezi meg, csak „egy fő Magyar Cavallier" szüleményének mondja a munkát, melynek az ifjú fordító szerint „nem a neven s híren való kapdosás, hanem a közjóra és kivált az Isten dicsőségére célozó buzgóság" volt egyedüli célja. De 1776 végén, december 10-én Sárospatakról levelet ír Bécsbe és beszámol fordításáról magának a tekintélyes szerzőnek. Példányt még nem küld a fordításból. Sajnos, ez a Kazinczy-levél elveszett, s csak Bessenyei válaszát bírjuk. „Bizodalmas drága Nagy Jó Uram"-nak titulálja a gyerekembert, dicséri emberi szívének nemes indulatait és biztatja a szív hajlandóságainak követésére [17]. Még 1777 tavaszán András nagybátyjával Bécsbe is eljut Kazinczy, és felkeresi a távolról tisztelt nagy férfiút. Nem találja otthon, de pasztellben festett képe előtt levelet ír neki. Nem idézzük a Pályám Emlékezete idevonatkozó részletét [18], mert az idős Kazinczy véleményét tükrözi, már megmásítva, eltorzítva azt a tiszteletet, melyet az ifjú még töretlenül érezhetett a nagy író iránt. Ez a tisztelet sem jelenti azt, mint Szauder megállapítja [19], mintha Kazinczy Bessenyei tanítványává vált volna. Példáján buzdult fel, de mint író más elveket vallott és más gyakorlatot követett. Élete során többször került emberi .361