Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

írod, a tudományt kitetted célodnak, Az igaz, nemes vér ösztöne munkádnak. Jól indultál! Haszna lész fáradságodnak, Akarod, vezére lészek utaidnak. Logikusan következik ez a magatartás abból a nyilatkozatból, melyet alig 7 évvel ezelőtt Orczy Barkótzy Ferenc esztergomi érsekhez intézett írásában tett [11]: „Megvallom Hercegségednek, én egész célom az volt, ezen zavart írásomban, miképpen felébreszthetném nemzetünket írásra. Mert meg kell vallani, sok tudós emberünk van, de félénk ..." —Orczy munkáit nem adta ki, azok csak kevés barátaihoz jutottak el egyelőre. De most örömmel csatlakozik a nála sokkal fiatalabb testőrökhöz. Valahogyan megérzi, hogy egész irodalmi életünk fellendülése remélhető a Bécsben támadt szellemi pezsgésből. „Még fenntartom reménységemet, hogy a jelenvaló idő is honnan-onnan egy Gyöngyösit elkövet, ki a hazánk nyelvit szeretőknek Parnasszus hegyére utat mutat," így a Bessenyeihez intézett első költői levele végén. Orczy jól ismeri a francia, az angol és a német felvilágosodás sok fontos művét. Ezek azonban csak módosították, de alapjában nem változtatták meg keresztény világképét. Ezért nem is érti meg ifjú barátjának egyre kételkedőbb gondolatait. Szerinte az isten nem is a tudományt szánta az ember céljának, hanem a kötelességteljesítést. „Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni. . .", s egyáltalán kevés az, „amit ember elméje megfoghat". A fiatalembert kioktató hang egyre határozottabbá válik, amint Bessenyei olvasmányai és élettapasztalatai alapján egyre mélyebben és hathatósabban fürkészi a lét titkait. A „vallás iránt habozó írásait" ezzel küldi vissza neki a generális [12]: Térj meg jó barátom! e sok visgálásból. Semmi haszon nem jön reád e munkából, Mojzses könyve nélkül világ setétben áll. Ennél jobb vezetőt halandó nem talál. Azt javasolja, térjen haza Bessenyei Bécsből az Alföldre. Bécsben ugy sincs becse „a magyar okosnak". Itthon aztán gazdálkodjék és ne feszegesse a mindenség titkait: Dicsérd így Istened kisded vacsoránál, Nyugodj el csendesen szöllődnek lábánál, Mondván csak susogva Sálem királyával, Be kicsiny az ember mély tudományával. (Kevés idő múlva a tanács első részét kénytelen lesz megfogadni Bessenyei, de a gondolkodásról sohasem tud majd leszokni. Az Alföld csendjében még csak egyre közelebb kerül az angol és francia materialisták szemléletéhez.) Egy dologért irigyli Orczy a bécsi magyarokat, a daliás fiatal testőröket: távol a hazától gyakran összejönnek szíves baráti beszélgetésre. .358