Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György utóélete (I. 1772—1790)

tesen Bessenyeivel kapcsolatban. Ezzel fény derül a korszakhatár vitatott problémájára is. A tanulmány megfogalmazása idején jelent meg Vargha Balázs szép gyűjteménye [4], mely a Csokonai-emlékeket teszi hozzáférhetőkké, szintén lényegileg a múlt század negyvenes éveiig. Bessenyeiről ilyen gazdag anyagot nem lehetne összeállítani, bár a kevesebbet sem. lenne érdektelen ebben a formában is kiadni. Vargha Balázs gyűjteménye mindenesetre feljogosított arra — úgy érzem —, hogy a Bessenyeire vonatkozó dokumentumokból, költői levelekből, cikkekből a megszokottnál talán bővebben idézzek, és ne elégedjek meg a sokszor elég nehezen megközelíthető forrásokra való hivatkozással. Anyagom együtt van 1872-ig, tehát az Ágis tragédiája megjelenésének százéves évfordulójáig, a tulajdonképpeni filológiai és történelmi kutatás megindulásáig. Ebben az első részben az 1790-ig terjedő korszakot tárgyalom, de a nagy nemzeti felbuzdulás éve már egy másik tanulmányba kerül át. 1. 1772—1783 Bessenyei György 17 évig élt Bécsben, állandó összeköttetésben az udvari körökkel. Személyes kapcsolatban állt magával Mária Teréziával. Neki ajánlotta az Ágis tragédiáját és kérésére református létére katolikus hitbuzgalmi műveket is lefordított magyarra. —• Az udvarban két emberről tudunk, akik határozottan támogatták a testőrt, majd a protestáns egyházak ágensét. Az egyik Kollár Ádám, az udvari könyvtár igazgatója, a másik pedig Grass Frigyes bárónő, a királynő bizalmasa, komornája. Bessenyei Györgyről mint íróról csaknem a legelső hírek éppen Mária Teréziának és Kollár Ádámnak levélváltásából származnak. A királynő nyugtalankodik amiatt, hogy Bessenyei A Szent Tamás Apostol előszavában őt túlságosan dicsőíti [5]. Fél, hogy ezt hízelgésre találják magyarázni. Aggodalmát azonban eloszlatja Kollár azzal, hogy Bessenyei csak a szíve érzéseit mondja itt ki, távol áll tőle a hízelkedésnek minden szándéka. — Kevéssel előbb az Ágis ajánlása ügyében is a magyarul tudó Kollárnak kell véleményt mondani a műről, mielőtt a királynő hajlandó elvállalni az ajánlást. Grassné gondoskodik arról, hogy a vélemény kedvező legyen, de Kollár különben is sokkal értelmesebb ember annál, semminthogy fel ne ismerje az ifjú testőr törekvéseinek komoly jellegét a magyar irodalom akkori körülményei között [6]. Grassné és Kollár Bessenyeihez fűződő kapcsolatairól nincs sok adatunk, de a kevésből is világos, hogy alkalmas időben mondott véleményük döntő módon befolyásolta az író sorsát. Az udvari könyvtárigazgató, aki tanügyi kérdésekkel is behatóan foglalkozott, írói fejlődésére is hatással lehetett. Bessenyeinek a megjelenés idejét tekintve nem az Ágis a legelső műve, hanem a Hunyadi László tragédiája. Ezt Beleznay Miklósnénak. .356