Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Kónya István: Lenin Materializmus és Empiriokriticizmus című műve, a fiedizmus elleni harc éles fegyvere

Lenin ehhez a következő megjegyzést fűzi: ,,Ha Rey helyes filozófiai terminológiát használna, ezt kellett volna mondania: a korábbi fizika által ösztönösen elfogadott materialista ismeretelmélet helyét az idealista és agnosztikus ismeretelmélet foglalta el, amit a fideizmus az idealisták és az agnosztikusok akarata ellenére a maga javára fordított" [46], Lenin leleplező elemzése nyomán feltárul a machisták és idealisták fegyvertársaik azon törekvése, amellyel a fizikai problémákból a maguk számára törekszenek tőkét kovácsolni. Lenin kimutatja, hogy — filozófiai szempontból — ott csúsznak el a modern fizika magyarázói az idealizmus felé, ahol a klasszikus fizika fogalmai a „józan ész" szempontjából nézve meginognak. S ezekből a „különös" tapasztalatokból, melyek szerint az anyag néhány, addig szilárdnak gondolt tulajdonsága megdőlt, megváltozott, — idealista módon arra következtetnek, hogy az anyag is „megdőlt", „eltűnt az anyag". Ezek a fizikusok úgy harcolnak a klasszikus newtoni fizikára alapozott metafizikus materializmus ellen, hogy a metafizikus merevséggel és változatlansággal együtt eldobják a materializmust is: az anyag, a természeti törvények, az igazság, stb. létezésének, objektivitásának az elvét is. Magától értetődik, hogy a fizikusok ezen ingadozását a burzsoázia idealista és machista filozófusai igyekeznek kihasználni. Mégpedig egyrészt úgy, hogy megpróbálják elválasztani egymástól a mozgást és az anyagot, s a mozgást anyag nélkül kísérlik megmagyarázni. Másrészt viszont úgy, hogy az ösztönös materializmus és a zavaros idealizmus között ingadozó fizikusokat a maguk híveiként törekszenek beállítani. Hertzért, a kiváló fizikusért pl. valóságos versengést folytat a nyilt idealizmus és a machizmus egymással. S ennek a versenyfutásnak a végső célját Lenin nagyon világosan feltárja: „Ez a furcsa vita, hogy kie Hertz, jó példa arra, milyen mohón kapnak az idealista filozófusok a híres természetbúvárok legkisebb hibáján, kifejezésük legcsekélyebb pontatlanságán, hogy igazolják a fideázmus felfrissített védelmét" [47], 6. A machizmus „pártonkívülisége", mint a fideizmus leleplezésének eszköze. Lenin nagy művének egyik legkimagaslóbb értéke a minden során végigvonuló pártossága és harcossága. Elsősorban ez az, aminek tagadását, elkendőzését a legélesebben bírálja az orosz machistáknál, akik — mint bevezetőben láttuk — a marxizmus talajáról csúsztak át a machista szubjektív idealizmus talajára, s ezt az átcsúszást takargatni akarván, valamiféle , kibékítő" „középutat" keresnek. A „Materializmus és empiriokriticizmus" VI. fejezetének 4. pontja :(48) felépítésében is klasszikus módon foglalja össze a mű eme legfontosabb mondanivalóját. Lenin odaállítja a machisták elé Marx és Engels egész életművének egyértelmű, harcos, pártos materalista következetességét. Megmu.350