Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

támadása; c) a munkásosztály sorainak feltöltődése „deklasszálódott" kispolgári elemekkel. Az új helyzet a munkásmozgalom elé számos új stratégiai és taktikai feladatot is állított. Ezen új feladatok megoldásának a kérdése szükségszerűen megteremtette a maga férges gyümölcsét is, a modern revizionizmust. A burzsoá befolyás az egyik oldalon, s az imperialista nyomás előtti behódolás a másik oldalon, — elkerülhetetlenné tette a „vita" kiéleződését a nemzetközi munkásmozgalomban. Lenin azt írja, hogy „ . . . minden valamelyest „új" kérdés, minden valamelyest váratlan, vagy előre nem látott fordulat — még ha csak egészen kis mértékben és csak egészen rövid időre változtatja is meg a fejlődés fő irányvonalát — mindenkor és elkerülhetetlenül életre fogja hívni a revizionizmus valamilyen válfaját" [33]. Az utolsó évtized nagv történelmi változásai, új vonások, új erők kialakulása a nemzetközi élet terén és ennek alapján az „új" feladatok természetszerűen hívták életre a modern revizionizmust. Függetlenül attól, hogy ez az egyes országok belső sajátos gazdasági és politikai arculatának megfelelően sajátos formákat öltött (pl. Angliában — demokratikus szocializmus; Jugoszláviában — nemzeti kommunizmus.) A fentiekben a revizionizmus feléledéséről, a revizionista támadás kiszélesedéséről beszéltünk. Nem arról tehát, mintha a revizionizmust tápláló gyökerek, források kipusztultak volna és ezek helyett keletkeztek volna új gyökerek, új források. A revizionizmus mélyen belegyökerezik a kapitalizmusba. Éltető eleme: a kapitalista termelési módból fakadó osztály viszony ok. Ezért még ma is igen tanulságos Lenin „Nézeteltérések az európai munkásmozgalomban" c. cikke, amely világosan rámutat a revizionizmust tápláló forrásokra. Cikkében három fő forrást jelöl meg: a) a munkásmozgalom általános növekedése; b) az ellentmondásokban és ellentmondások útján végbemenő társadalmi fejlődés dialektikus jellege; c) az uralkodó osztályok és különösen a burzsoázia taktikájában végbemenő változások [34]. Ha az első okot, a munkásmozgalom általános növekedésének kérdését vizsgáljuk, akkor itt elsősorban azt az objektív történelmi folyamatot kell szemlélnünk, amelynek kapcsán a szocializmus világrendszerré fejlődött, másodsorban pedig azt, hogy a szocializmus világrendszerré való fejlődése az egész világon növelte a marxizmus—leninizmus társadalmi-politikai befolyását. Ezzel együtt a másik oldalon viszont a munkásmozgalom általános növekedése együtt járt a munkásosztály sorainak „külső" feltöltődésével, — a szocializmust építő országokban pedig olyan dolgozó rétegeknek a szocialista gyakorlatba való bekapcsolásával, akiknek a gondolkodását még nem hódította meg a szocializmus. Lenin ezt a folyamatot a következőkben jellemzi: ,,Ha ezt a mozgalmat nem valamilyen fantasztikus eszmény mértékével mérjük, hanem egyszerű emberek gyakorlati mozgalmának tekintjük, akkor érthetővé válik, hogy újabb és újabb .335