Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

elmélet terén (és fordítva), azt mutatja az egyik revizionista kijelentése, miszerint: a jövőben nem szabad megengednünk, hogy az un. politika megölje az elméletet és az erkölcsöt. Kolakovsky pl. azt ajánlja, hogy a marxizmust osszuk fel „institucionalis" és „intellektuális" részre. Az előbbi a kommunista pártok gyakorlati politikájáról, az utóbbi pedig a „gyakorlattól független" kérdésekkel foglalkozna [30]. Ha egyebet nem is nézünk, mint csupán azt, hogy Kolakovsky az „intellektuális" marxizmus alatt éppen a filozófiát érti, azonnal világossá válik, hogy ő ezzel az elméletet el akarja szakítani tápláló erejétől, a gyakorlattól, s a gyakorlatot ösztönösségre, az osztályharcot bukásra akarja kárhoztatni. Helyesen állapítja meg V. S. Molodcov, hogy: „A gyakorlathoz való viszony a filozófiában megközelítően ugyanaz, mint a proletárdiktatúrával szemben elfoglalt álláspont a politikában" [31]. A marxizmus—leninizmus a gyakorlatban látja és tartja lehetségesnek az igazság megismerését és a világ megváltoztatását: az igazság megismerésének kritériuma a gyakorlat, — gyakorlat nélkül nem derülhet fény az igazságra. A revizionistáknak az elmélet és gyakorlat kettészakításában végzett kísérlete nem új keletű. Elméleti köntörfalazásokkal, marxista terminológia használatukkal úgy tüntetik fel magukat, mintha ők lennének az igazi tudományosság képviselői. Lenin éles harcot folytatott a revizionisták filozófiai nézetei ellen is és így jellemezte őket: „A valóságban teljesen megtagadják a dialektikus materializmust. vagyis a marxizmust. Szavakban viszont végnélkül köntörfalaznak, megkísérlik, hogy megkerüljék a kérdés lényegét, leplezzék elpártolásukat, valamely materialistával helyettesítsék a materializmust, s határozottan elutasítják, hogy Marx és Engels számtalan materialista kijelentésével közvetlenül foglalkozzanak. Ez — egy marxista találó megjegyzése szerint — igazi „térdencsúszó" lázadás. Ez tipikus filozófiai revizionizmus, mert csak a revizionisták tettek szert olyan sajnálatos hírnévre azzal, hogy szakítottak a marxizmus alapvető nézeteivel és nem mertek, vagy nem voltak képesek nyíltan, őszintén, határozottan és világosan „leszámolni" cserbenhagyott nézeteikkel" [?2], Ezek után vizsgáljuk meg közelebbről — miután az elmélet és gyakorlat kérdésében általában kifejtettük a marxizmus—leninizmus és a revizionizmus ellentétét, — a fenti kérdéseket, az ellentétek okait egy kissé részletesebben. Ha a revizionizmus utóbbi években való nagyobbmérvű felelevenedésének okait vizsgáljuk, akkor három általános tényezőt kell figyelembe venni. Ezek a következők: a) az utóbbi esztendők viszonylag magas gazdasági konjuktúrája, amely a kapitalizmus „örök virágzásának'" valamiféle illúzióját keltette ismét életre, akárcsak az 1920-as évek ideiglenes és részleges stabilizációja idején; b) a burzsoá ideológia fokozott .334