Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

radalmi gyakorlat sem"), Lenin („az élenjáró harcos szerepét csak az a párt tudja betölteni., amelyet élenjáró elmélet vezet") nem győzték hangsúlyozni az elmélet jelentőségét a proletáriátus osztályharca szempontjából. Lenin a „Mi a teendő?" c. művében rámutatott arra a negatív tapasztalatra, ami az opportunizmussal jár: az opportunizmus megjelenése egyet jelent a munkásmozgalom elszűkülésével, az osztályharc széles frontjának szűk, prakticista gyakorlattal való felváltásával. (,,... az opportunizmus divatos hirdetése a gyakorlati tevékenység legszűkebb formáiért való lelkesedéssel párosul") [28], Az opportunizmus a munkásmozgalom elméleti és gyakorlati lezüllesztését eredményezi. Addig, amíg a kommunista pártok az elmélet és gyakorlat egységéért harcolnak, a revizionisták a kettőt szét akarják választani és éppen azért kárhoztatják a marxista—leninista elméletet, mert érvényesülési talaját a munkásmozgalom gyakorlatában keresi és találja meg. A revizionisták miután éppen ezen a téren jutottak válságba, miután nem igazolja Őket a gyakorlat, a marxizmus—leninizmus elleni „elméleti" támadásuk élét ez ellen irányítják: el akarják ferdíteni az elmélet és gyakorlat egységének dialektikus materialista felfogását. A marxista filozófiát éppen gyakorlati ereje miatt támadják, kétségbe vonva annak tudományosságát. Ezzel kapcsolatban írja Lukács György a következőket : „Hogy elméletileg vehessük szemügyre az egész kérdéskomplexumot, tudnunk kell, hogy a szektásság, a dogmatizmus jellemző vonása az, hogy az elmélet legidőszerűbb kérdéseit a mindennapi élettel hozza közvetlen kapcsolatba" [29], Ezzel Lukács György mintegy elveti, lebecsüli a gyakorlat jelentőségét az elmélet továbbfejlődésében. Ez a kérdés egyik oldala. A másik oldal pedig az, hogy szektásságnak, dogmatizmusnak minősíti azt a törekvést, amely az elmélet helyességének gyakorlat útján való ellenőrzésére, valamint gyakorlati megvalósítására irányul. Ez természetesen korántsem jelenti azt, mintha a kommunisták a pillanat-adta követelményeknek rendelnék alá az elméletet és így a megfogalmazott tételeiket sorozatosan cserélgetnék. Ez valóban veszélyeztetné a tudományosságot, de lehetetlenné tenné a tudományos stratégiai és taktikai elvek kidolgozását is. Azzal, hogy a marxizmus—leninizmus állandó figyelemmel kíséri a társadalmi élet jelenségeit, törvényszerű folyamatait, a természettudományok fejlődését, a szocializmus építésének gyakorlatát és ezeket általánosítva újabb és újabb következtetéseket von le a gyakorlat számára, nemhogy elsekélyesíti a proletárideológiát, ellenkezőleg gazdagítja azt. Itt tehát nem az elmélet lebecsüléséről, hanem nagyraértékeléséről van szó. Melyik párt az, amelyik a kommunista párt mellett oly sokra értékeli az elméletet a gyakorlat szempontjából? Ezzel még a revizionisták sem dicsekedhetnek. Persze kérkednek vele, de ez mitsem változtat elméleti elsekélyesedésükön. Hogy a revizionisták mennyire lebecsülik a gyakorlat szerepét az .333