Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

őket. A magyarországi revizionisták politikája zsákutcába jutott, amely zsákutcában csaknem megfojtották hazánkat a szocialista jövő felé való haladásban. IV. Az eddigi fejtegetésekből kiderült, hogy a modern revizionizmus és a „klasszikus" revizionizmus között lényegi különbség nincs. Mint ahogyan nem változott meg alapvető tartalmában a kapitalizmus, ugyanúgy nem változott meg a revizionizmus sem. Minden társadalom-elméletnek meghatározott gazdasági, ill. osztálygyökerei vannak. Minden elmélet bizonyos osztályok, vagy rétegek társadalmi-gazdasági helyzetét és törekvését tükrözi vissza. Nincsen osztályoktól független ideológia. Egyes ideológiák, attól függően, hogy milyen osztályok érdekeit képviselik, haladó vagy reakciós jellegűek. A revizionizmus is valamely osztály, vagy társadalmi réteg ideológiája, léhát osztályideológia. A revizionisták a maguk elméletét a munkásosztály tudományos elméletének nyilvánítják. Ezzel egyben tagadják azt, hogy a marxizmus—leninizmus a munkásosztály forradalmi elmélete lenne. Amint az eddigiekben láttuk, a marxizmus—leninizmus és a revizionizmus között alapvető elvi ellentét van. Ez az ellentét nem egyszerűen a politikai gyakorlat terén jelentkező nézeteltérésekből fakad, ellenkezőleg ezek a nézeteltérések a két ideológia ellentétes világnézeti-politikai koncepciójából erednek. Minden politikai irányzat filozófiai aiapokon nyugszik. A filozófia képezi a politika elméleti- és módszertani alapját. Ha tehát a marxizmus—leninizmus és a revizionizmus között ellentét van, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a két elmélet két különböző filozófiai alapokon nyugszik. A marxizmus—leninizmus filozófiája a dialektikus materializmus. Ez képezi a proletáriátus politikai törekvéseinek elméleti alapját, ez adja meg a proletáriátus osztályharcának tudományos módszertani alapjait, ez teszi lehetővé a stratégiai és taktikai feladtok helyes meghatározását. Egyszóval, a kommunista pártok politikai gyakorlatának tudományos és forradalmi élét a marxista—leninista filozófia adja meg. Minden elmélet a gyakorlatban vizsgázik. Az elmélet hasznosságát és nagyszerűségét nem az határozza meg. hogy mit vall magáról, hanem az, hogy hirdetett tételeinek gyakorlati megvalósítása milyen eredménnyel jár. Lehet egy elmélet bármilyen nagyszerűen is megfogalmazott s ébreszthet az emberekben illúziókat, de ha az általa hirdetett tételek gyakorlatilag nem valósíthatók meg, akkor maga az elmélet is haszontalanná válik. A marxizmus—leninizmus ismereteit a társadalmi gyakorlatból meríti, tételeit a társadalmi gyakorlatban teszi próbára, kritika tárgyává. Az elmélet és a gyakorlat egységének kérdése a forradalmi munkásmozgalom alapvető kérdése. Marx („a kritika fegyvere nem pótolhatja a fegyverek kritikáját") Engels (,,forradalmi elmélet nélkül nincs for.332