Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

soknak a feloldásához viszont a „nemzeti kommunizmus" útját, azaz a szocialista táborból való kiválás útját jelölte meg. Nagy Imre és társai csatlakoztak azokhoz a revizionistákhoz, akik a szocialista és a kapitalista tábort, nem mint két társadalmi rendszer szükségszerűen egymással szembenálló táborát fogták fel, hanem mint két katonai tömböt, amelyek egymás elleni agresszív politikája az igazi szocializmus, azaz, a nemzetek szocializmusa megvalósításának útjában áll. Nagy Imre ezzel kapcsolatban a következőket írta: ,,A marxizmus—leninizmus merev skolasztikus magyarázata a világot egymással élesen szembenálló két ellenséges táborra osztotta: — a kapitalizmusra és szocializmusra, melyek között a világ két felének ellentétes irányú fejlődése következtében az ellentétek mind nagyobbak és élesebbek lesznek. A társadalmi fejlődésnek és a két rendszer harcának ilyen helytelen, antimarxista nézetei tagadják a két rendszer között az átmeneti korszak szükségességét és fennállását, amely pedig a szocialista társadalom fennállásának egyik alaptétele, tagadják az átmenet rendkívül változatos formáit, amelyeknek már eddig is széles skáláját ismerjük, tagadják az egyenlőtlen fejlődés lenini elméletét, — alapjában véve tagadják azt, hogy a szocializmus feltételei már a kapitalizmusban érlelődnek és bizonyos mértékben létrejönnek. . ." [27], Nagy Imrének ez a koncepciója, amelyben az egyik legszembetűnőbb megállapítása az, miszerint a marxizmus—leninizmus osztotta a világot két egymással ellenségesen szembenálló rendszerre, a legvilágosabb kefejezője Nagy Imre revizionizmusának. A revizionisták azzal vádolják a kommunistákat, hogy a forradalom, az osztályharc és a proletárdiktatúra elvének gyakorlati megvalósításával megbontják az egység felé haladó társadalmat. Nagy Imre ezt fentidézett írásában elismeri, sőt még hozzáteszi azt, amivel végleg leleplezi önmagát, hogy a szocializmus „békés úton való győzelme" évtizedekkel ezelőtt megrekedt és elmaradt a társadalmi viszonyok fejlődésétől. Ez alatt Nagy Imre azt az időszakot érti, amikor világszerte kommunista pártok alakultak és a Kommunista Internacionáléban tömörülve megindították a harcot a nemzetközi revizionizmus ellen a marxizmus—leninizmus eszméinek tisztaságáért. Szerinte a kommunisták az okai annak, hogy a világon megbomlott az egység és az osztályharc, a forradalom, a proletárdiktatúra „réme" fenyegeti az emberiséget. A magyarországi revizionisták 1956-ban elérkezettnek vélték az időt ahhoz, hogv a „nemzeti kommunizmusról" szóló koncepciójuk gyakorlati érvényesítésével hazánkat kiszakítsák a szocialista országok táborából. Nagy Imre meghirdette a békés egymás mellett élés öt alapelvének érvényesítését a szocialista országokon belül. Azt vallotta, hogy a békés egymás mellett élés öt alapelve nemcsak a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer közötti békés érintkezési viszonyok megvalósítására vonatkozik, hanem elvonatkoztatva ezeket az alapelveket, társadalmi és politikai rendszerektől független tényezőként kezelte .331