Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

el a szocialista országokkal kapcsolatban. Támadásukat elsősorban a Szovjetunió ellen irányítják. A tervezet a „korszerű hegemonizmusról" beszélve „kritikailag'' elemzi azt, hogy az imperialista anyaországok miként törekednek vezetőszerepre és hogyan igyekeznek elvenni a kisebb népek függetlenségét és önállóságát, hogy azokat támaszpontjaikká tegyék és hatalmi övezetükbe vonják, valamint a gazdasági kizsákmányolást újból és újból kiterjesszék. De a tervezet ezt úgy veti fel, mint amely veszélyezteti a szocialista országok kapcsolatait is. A hegemonista irányzatok -—írja a tervezet — , állandó veszélyt jelentenek a szocialista fejlődés első szakaszaiban is, azaz mindaddig, amíg az egyes országok gazdasági fejlettségében meglévő nagy különbségek lényeges különbségeket teremtenek a dolgozó emberek helyzetében és lehetővé teszik, hogy valamelyik nép vagy állam — bármilyen okból szerzett hegemonista helyzete folytán — más országok gazdasági kizsákmányolásának egyik-másik válfaját használja. ... Az ilyen folyamatok az ellentmondás, sőt ellentét sajátos formáit teremthetik meg ezek között az országok között a kapitalizmusból szocializmusba vezető átmeneti időszakban" [22], A tervezet ki nem mondva is a Szovjetuniót illeti azzal a váddal, mintha a múltban gazdaságilag elnyomta és kizsákmányolta volna a népi demokratikus országokat. A „szovjet imperializmusról" szóló ellenforradalmi propaganda nem utolsó sorban a jugoszláv revizionisták hamis és hazug koncepciójából táplálkozott. A revizionizmus kihasználva a szektás, dogmatikus elhajlásból eredő gazdaságpolitikai hibákat, ezeket felnagyítva, eltúlozva, azt az álláspontot képviseli, mintha ezek a hibák a szocialista országok kommunista pártjainak általános gyakorlatából szükségszerűen következtek volna. Ugyanakkor a hibák feltárása során nálunk is fellépett revizionista támadást, — amelynek zászlaja alatt ellenforradalmi elemek gyülekeztek, hogy megdöntsék a proletárdiktatúrát —, úgy tünteti fel, mint a szocialista országok közötti ellentétet, amelynek megszüntetésére orvosságul a „függetlenséget" ajánlja. Az a tény, hogy a fenti idézet ismét a marxizmus—leninizmussal való szembefordulást jelenti, még azzal a további következménnyel is jár, hogy tagadja a szocialista országok szoros politikai és gazdasági szövetségének szükségességét. Ehelyett olyan megoldást ajánl — a későbbiek során erről még szó lesz —, ami tökéletesen egyezik Walter Lippmann felfogásával. A tervezet úgy fogja fel a szocialista országok helyzetét, mint amelyek egyetemében „csak Jugoszlávia" tudott megmaradni a helves úton, szembeszegülve azzal a nyomással, amit a Szovjetunió gyakorolt és a Tájékoztató Iroda 1948-ban hozott határozata írásba foglalt. Ezt a határozatot a tervezet „a szocialista és demokratikus elvek durva eltiprásá"-nak minősíti. Most nem arról van szó, hogy a határozat az adott körülmények között minden vonatkozásban —, tartalmi és formai szempontból — helyes-e vagy sem. Csupán arról van szó, hogy a Tájé.327