Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

egy adott történeti szakasz „szocialista gondolkodásának fokát fejezik ki," de ennél többet nem tesznek. Amint a fentiekből i s látható, a tervezetnek nincs egy egységes gondolatmenete. Tele van ellentmondásokkal, egyik gondolatával agyon csapja a másikat. A szocializmus „bevezetése", a fejlődés távlatainak „felderítése", s végül annak kinyilatkoztatása, hogy a szocializmus építése „nem tudatos emberi tevékenység" [16], — mindez önmagában is dokumentálja azt, hogy a jugoszláv revizionisták, nyugati társaik mintájára olyan szocializmust akarnak „csinálni", amelyik nem mond ellent a kapitalizmusnak. Ezt nevezi a tervezet „haladó" szocialista gondolkodásnak, ebből a pozícióból gyakorol bírálatot a marxista—leninista elmélet felett. Ez a bírálat így hangzik: „Az utóbbi évtizedekben a marxista gondolat különféle társadalmi tényezők hatása alatt elmaradt a korszerű társadalom fejlődése mögött és későbbi fejlődése nem kapcsolódott mindig alapvető tudományos tételeihez és eredményeihez, gyakran pedig éppen ezeket a tételeket pragmatikus revízió alá vették [17]. A tervezet a dogmatizmus feletti kritika címén elveti mindazokat az eredményeket, amelyeket a nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt évtizedekben elért. A munkásmozgalom jeltétlen egységének elve alapján hátat fordít a tervezet a marxizmus—leninizmusnak. Még csak véletlenül sem jut eszébe annak az osztályáruló politikának a kritikája, amit az opportunista szociáldemokrata vezérek az elmúlt évtizedekben folytattak és ma is folytatnak. A nemzetközi kommunista mozgalomban jelentkező dogmatikus hibák kétségtelen akadályozták az egység kialakítását. De az áruló szociáldemokrata vezérek még — egy-egy adott konkrét helyzetben — az akcióegység elől is elzárkóztak. Vagy talán a kommunista mozgalom azért hibás, mert kommunista mozgalom? Inkább erről van szó a revizionizmus részéről, nem pedig a hibák jószándékú kritikájáról. De más oldalról nézve a kommunisták felé irányuló kritika azért is ilyen éles, mert nem hunynak szemet az opportunizmus felett, mert nem hajlandók „beolvadni" a revizionizmusba, sőt még csak arra sem hajlandók, hogy egyszerűen tudomásul vegyék a „revizionista szocializmus" helyesnek nyilvánított gyakorlatát. Ezért ágálnak a nemzetközi kommunista mozgalom ellen a jugoszláv revizionisták is. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a tervezet alábbi része is, ahol ez olvasható: „A kommunista pártok olymódon érvényesülhetnek, mint a leghaladóbb és ebben az értelemben mint vezető szocialista tényezők is, hogy. . . a szocialista törekvések különböző volta ellenére is felismerik a szocialista mozgalom egységességét és megértik, hogy eltérő feltételekben eltérő tényezőknek kell kifejezésre jutni. . . Elméleti szempontból szerfölött ártalmas az a felfogás, hogy a kommunista pártoknak monopóliumuk van a szocializmus felé haladás minden megnyilvánulási formájára és a szocializmus csak bennük és általuk jut kifejezésre" [18],