Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

Ez nem más, mint objektíve a munkásosztálynak a kapitalizmusban adott helyzetével való megbékülés, elfogadása egy olyan eszmének, amely semmitmondó módon intézi el a proletáriátus felszabadítása ügyét. A proletáriátus felszabadításának első és legfontosabb feltétele a politikai hatalom megszervezése. Ez a hatalom nem részletekben megy át a proletáriátus kezébe. A burzsoá demokrácia-adta politikai lehetőségek •— sajtó, stb. szabadság, a parlament sikeres felhasználása a demokratikus tömegekkel szövetségben, — természetesen hozhatnak eredményeket. De ezek az eredmények még nem a parlamentben meglévő „szocialista hatalom", hanem a hatalomért harcoló szocialista proletáriátus eredményei. Az államkapitalista tendenciák erősödése ténylegesen gyarapítja, növeli a szocializmus megvalósításának anyagi előfeltételeit a kapitalizmusban, de ez még nem jelenti a szocializmus útjára való térést. Azzal még a burzsoá államhatalom jellege csak részben sem változik meg, hogy a munkásosztály ,,a gazdasági funkciók társadalmasításáért" vívott harcban eredményeket produkál. S e koncepció különös voltát az adja meg, hogy a tervezet a szocializmus megvalósulásának egy olyan sémáját adja, amelynek alapján — a kapitalista társadalom létrejöttének mintájára — a munkásosztály már a kapitalizmusban gazdasági hatalommá válhat, s így már nem is kell mást tenni, mint „megszervezni" az államhatalmat és készen van a szocializmus. De gazdasági hatalommá válhat-e egy olyan osztály, amelynek nincsenek birtokában a termelési eszközök? E kérdésnél következik az a revizionista bukfenc-érv, amely az államkapitalizmust, ill. az állam gazdasági hatalmát, vagy még pontosabban az állam kezében lévő tulajdont az „igazi" demokrácia elve alapján mint köztulajdont és így mint a munkásosztály tulajdonát fogja fel. így a termelő eszközöktől megfosztott osztályt „tulajdonossá" teszi meg, megteremti a „szocializmus gazdasági elemeit", kialakítja a „szocialista termelési viszonyokat" a kapitalizmuson belül. * * A jelenkori revizionizmusnak a szocializmusról alkotott sajátos felfogása nem más, mint híg vegyüléke azoknak az eszmei-politikai irányzatoknak, amelyek a tőkés társadalom megmentését tartják feladatuknak. Az idők változásával, változtatják a szocializmust. A szocializmus marxi—lenini elmélete tudományos visszatükröződése annak az objektív történelmi folyamatnak, amelynek során az emberiség az új társadalmi rendszer felé tart. A revizionistáknak a történelemről, a fejlődés törvényszerű folyamatáról adott magyarázata a szocializmus tudományos elméletét egy bizonyos történeti időszak politikai elméletévé redukálja le s miután megállapítják, hogy ez a bizonyos történeti időszak lejárt, ezzel a marxizmus—leninizmus is elveszítette aktualitását. Ebből a szempontból is igen tanulságos a JKSZ programtervezete. A tervezetnek már az első részében ezeket olvashatjuk: „A szocializmus mind erősebben és egyetemesebben társadalmi világrendszerré nő át" [11]. 21* 323