Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szokodi József: Revizionizmus és osztályárulás

viában. A programtervezet többhelyütt tiltakozik a „nemzeti kommunizmus" vádja ellen, ugyanakkor a tervezet egész szelleme nem mutat mást, mint revizionizmust és az internacionalizmus szólamszerű hangoztatásával eltakart nacionalizmust. Milyen főbb gondolatok szerepelnek a tervezetben, amelyek egyben a nemzeti kommunizmus propagandájának is fő érvei? A tervezet már az elején egy olyan megfogalmazással él, amely egyrészt a tudományosságot próbálja igazolni, másrészt viszont elárulja azt az „önkéntes" lemondást a társadalmi erők tudatos szervezéséről, a Jugoszláviában építendő szocializmus tudatos irányításáról, amely pedig a szocializmus építésének fontos feltétele. Ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: ,,A Jugoszláv Kommunista Szövetség programja kifejezi a szocialista gondolkodásunk fokát — az általános szocialista gondolkodás keretében — társadalmi fejlődésünk jelen szakaszán" [8], A fentiek igen élénken emiékeztetnek arra az opportunista irányzatra, amely a századfordulón Oroszországban az ökonomizmus képében jelentkezett. A tervezet valóban nem tesz mást, mint regisztrál, — a politikai gyakorlatot illetően. Hamis nézőpontból kiindulva „kifejezi" a jugoszláv „szocialista gondolkodás fokát". „Kifejezi" és a spontán fejlődésre bízza a jövőt, miután a párt „csak" így töltheti be hivatását. Ezután az előzetes útbaigazítás után — amelyre még visszatérünk — a tervezet az államkapitalizmus problémakörét elemzi, elfogadva és hirdetve a nyugati reformistáknak a burzsoá államról szóló antimarxista érveit. Bár szükséges annyiban kiegészíteni az ezzel kapcsolatban mondottakat, hogy a tervezet az államkapitalizmust igyekszik „kritikusan" szemlélni. Ez a „kritikai" szemléletmód abban jut kifejezésre, hogy fenntartással él, miszerint a burzsoázia „az államhatalom gépezetének ellenőrzése révén" arra törekszik, hogy „minél többet megtartson pozícióiból" [9], De éppen ez a „kritikai" fenntartás mutatja, hogy a jugoszláv revizionisták elfogadják a „békés belenövés" elméletét. Különösen mutatja az a felfogásuk, amely szerint az államkapitalista tendenciák erősödése a burzsoázia hatalmának csökkenésével, s a munkásosztálynak az államhatalomra gyakorolt befolyása növekedésével jár

1. A tervezetből az derül ki, hogy az ?. két tendencia, amely egymással szemben áll és egymás ellen küzd (a burzsoáziának a hatalom megtartására, a munkásosztálynak pedig a hatalom megszervezésére irányuló törekvése) végül is a munkásság győzelmével végződik. De hogyan? Úgy hogy „a munkásosztály tudatosan és ösztönösen a gazdasági, szakszervezeti és politikai harc minden eszközeivel es formáival állandó nyomást gyakorol a burzsoázia kiváltságainak megszüntetése, vagy korlátozása irányába. Harcol a gazdasági funkciók társadalmasításának kiterjesztéséért és meggyorsításáért, azért, hogy döntő befolyást gyakorolhasson e funkciók igazgatószerveire és megszervezze az államhatalmat" [10]. .322