Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Varia Comeniana Hungarica I. (Nyelvészeti és művelődéstörténeti vonatkozású adatok Comenius magyarországi utóéletéhez)

sunt, caetera omnia (sexu carentia) neutris. . ." 2. Kapcsoljuk ki teljesen a mesterséges új nyelvből a nyelvtani nem kategóriáját, mint arra a magyar nyelv nyújt jó példát: „Aut penitus tollendo exemplo Hungarorum, qui prorsus nulla nominum genera hahent." (Panglottia, Cap. VIII. 3.) Comenius t is az a meggondolás vezette e tétel kimondásában, amire filológus elődei is rámutattak, hogy a nyelvtani nem kategóriája nehézkes, bonyolult, tartalomnélküli. ,,a kifejezésmód egyszerűségét hátráltató nyűg" (vö. Fodor: A nyelvtani nem kialakulása, NyK. LX. k. 341.) Comenius abban a tényben is, hogy az egyes nyelvekben a mellékneveknek is három nemük van, a nyelv kifejező erejének, facilitas-ának akadályozóját látta: „In adnominibus difficilis est plerisque in Linguis motio per trina geneia. . A magyar nyelvnek azt a sajátságát pedig, hogy benne a melléknevek mindig egyalakúak („semper unius terminationis") s hogy a magyar nyelv nem ismeri a nyelvtani nem szerinti egyeztetést sem, nagyon logikusnak és az új mesterséges nyelv szempontjából követendőnek ítéli: ". . .Hungari mirabilius adhuc habent Compendium. Dum enim nomina carent Generibus, carent et Adnomina, unaque simplici terminatione, non solum omni Nomini opponuntur, sed et omni casui, omni personae, numero, ac si Latiné diceres Bon-Vir, bon jaemina, bon animal, bon viri, bon viro, bon virum, bon viros. Quod cum sit valde compendiosum, imitand,um. . (Panglottia, Cap. VIII. 3—7.) Comenius tehát a grammatikai genus hiányában nem elmarasztalja a magyar nyelvet, hanem éppen követendő példának állítja az új mesterséges nyelv megalkotói elé. Mint érdekességet említhetem, hogy Comeniusnak ebben méltó utódja lett Bundenz József, aki egy rövidebb cikkecskéjében (vö. NyK, XVI. k. 322—324.) arra mutatott rá, hogy a magyar nyelv agenerikus volta éppen nem nyelvünk „tökéletlenségének és gyarlóságának" (vö. Oswald: Das grammatische Geschlecht und seine sprachliche Bedeutung, 1866.) az oka, illetőleg mutatója, hanem olyan állapot, ami felé fejlődnek az újabb nyelvek is, például az angol is. Bundenz a védelem álláspontját fogalmazta ezzel meg, Comeniusnál a magyar nyelv agenerikus voltának dicsérete abban leli magyarázatát, hogy ő olyan világnyelvet kívánt teremteni, aminek legjellemzőbb tulajdonsága a facilitas, az „üres" nyelvtani formák, kategóriák elvetése, a hasznosság elvének következetes szolgálata. Comenius a nyelvtani nem problémájával kapcsolatban érdekes megjegyzést tett a magyar határozott névelő: „az articulus" funkciójáról is. A Panglottia kéziratának (vö. 1. ábra.) 54. oldalán ui. ez olvasható: „Hungari . . .nulla nominum genera habent: articulum tantum (az), qui nomina distiguit ab aliis Orationis partibus. . Ennek a megjegyzésnek hátteréről, tudománytörténeti jelentőségéről külön is szót kell majd ejtenünk. Comenius megjegyzéséből az is kitűnik, hogy Molnár nyelvtana mellett jól ismerte Komáromi Csipkés György munkáját, (Hungaria Illustrata, 1655.), s annak a magyar az névelő szerepéről írt fejezetét (De charactere nominis scilicet particula az.) is. 17* 307