Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Raisz Rózsa: Adatok Mikszáth szóláskincséhez (Néhány csoportnyelvi eredetű frazeológiai eredetű kapcsolat Mikszáth nyelvében

denféle stilisztikai helyzetben használjuk. A közmondás logikai, bölcselkedő jellegű, ezért túlságosan gyakori használata nehézkessé teszi a stílust. Mikszáth nagyon találóan olyankor él vele, amikor ilyen módon tömörebben fejezhet ki egy-egy megállapítást, a nép által is felfedezett igazságot. A következő közmondást a szövegkörnyezet is világossá teszi: „Bizony bolondot tett, mert polgármesterségig is fölvihette volna, olyan becsületes, derék fiú. S még azt mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától" [138]. A svihák gondolkodású idősebb Noszty szájába a közmondást viszszafelé fordított értelemben adja: „— Azt a fiút rosszul nevelted. Az alma messze esett a fájától. ,,— Rossz közmondás — felelte Noszty kedvetlenül. Ha az almafa a dombon áll, bizony az almája könnyen elgurulhat a lejtőn messzire, de ha kiegyenesítik a talaját, hát nem gurul el" [139]. Egyes alakjainak kedvelt szavajárásai vannak. Ilyen Lestyák Mihály is, aki mindent a „tiszteletreméltó Senecától" eredőnek vél. Ezt hiszi a középkorias paraszti szemléletet tükröző közmondásról is, ezzel a ma már úgy is humoros kapcsolat komikumát fokozza: ,,— Ej — felelte Lestyák Mihály bosszúsan — azt mondta a tiszteletreméltó Seneca, az asszonynak elég, ha annyit tud, hogy ha rácsorog az eső, be kell menni az eresz alá" [140]. A kistermetű, hirtelen haragú embertípust jellemzi a nép nagyszerű képalkotó fantáziájával, mikor ezt mondja rá: „a kis csupor hamar felforr." Gyulay Pálra ereszti meg sokszor így gúnyja nyilát, de más helyen is használja: ,,A kis csupor hamar felforr, méregbe jött a bíró . . ." [141]. Más helyen maga igyekszik a közmondás eredetére magyarázatot találni: „Magyar eleinknek olyan hatóságaik voltak, melyek mindent elszedtek céljaikra, amit eleink maguk el nem költöttek, innen származhat a közmondás: ,,Csak az a mienk, amit megeszünk" [142]. A következő idézetben szereplő közmondást szinte szólásszerűen használja, nem az évszázados, leszűrt igazságot akarja hangoztatni, csupán expressivebbé tenni a stílusát: „Görgey György rokonszenvesnek találta a fiatal Fabricziust, illő gyöngéden akart vele bánni, s egy kis karcolással megelégedni, de ahogy evés közben jön meg az étvágy, a kemény acélpengék csattogása megmámorosította, szemei szikrát hánytak, mint az egymást horzsoló kardok" [142], Kisebb-nagyobb egyéni alakváltoztatásokat még a közmondásokon is végez. „Meg vagyon írva, nagyságos asszonyom! S ami meg vagyon írva . . , — No, mi van azzal? — Azt a macska se vakarja ki" [143]. Ugyancsak a matrikulai bejegyzésről jegyzi meg: „Ezt már onnét a macska se kaparja ki" [144]. 300