Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Raisz Rózsa: Adatok Mikszáth szóláskincséhez (Néhány csoportnyelvi eredetű frazeológiai eredetű kapcsolat Mikszáth nyelvében

A magukat nagyratartó helyi diktátorokra mondja egy közmondásnak több változatát is: „Hja, no! A róka is tiszttartó a maga lyukában" [145]. Másütt: „Tudja meg édes úr, hogy a kakas szemetjén a tyúk is valami!" [146]. Gyakori közmondásnak kevésbé használt megfelelőjét említi: „.Kutya harapását, szőrével kell gyógyítani" [147]. „Vadmacska harapását, vadmacska nyálával kell gyógyítani. Nosztyval kell összeboronálni a Marikát" [184]. Kisebb változtatásokat tesz a szövegkörnyezetnek megfelelően: „Gratulálok őnagyságának, de azért nem eszünk egy tálból cseresznyét" [149]. ,,— Hja, minek eszel akkor egy tálból cseresznyét a nagy urakkal, ha a szokásaikat nem tudod" [150]. „— Nem mindig az a legény, édes fiam, aki üt, hanem az, aki állja" [151] — mondja birkózással kapcsolatban, tehát nem átvitt értelemben. „— Ej, semmi az — biztatta Mravucsánné — csak bátran, lelkem, köhögje ki magát! Kuc, kuc! a köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni" [152], A mindennapi beszédben kevésbé gyakori, de Mikszáth által nagyon kedvelt közmondás Margaritsnál is megtalálható [153]. Változatai: Szegénységet meg köhögést, nem lehet eltitkolni. — Köhögést, sántaságot, szegénységet, senki el nem titkolhatja. —• Négyet nem lehet eltitkolni: tüzet, szeretetet, köhögést, szegénységet. Sorolhatnám az ismert közmondásokat műveiből: „Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik." — „Zsákok a foltjaikra találnak" [154], Kettőn áll a vásár" [155] és így tovább. Mindezek csak bizonyítékok arra, hogy már egyetlen nyelvi eszköz nem is változatos tárgykörű használata, milyen sokat jelent egy-egy írás színessé tételében. A style coupe, a laza mondatszerkesztés, amelybe olyan jól beleillenek az állandósult frazeológiai kapcsolatok, nem lehet stílusa az elvont, bölcseleti jellegű szépirodalomnak, de igenis a közvetlen, népi hangú vagy szatirikus elbeszélésnek. Ilyen Mikszáth stílusa. És, hogy milyen mértékben befolyásolják stílusának jellegét egy tárgykörből vett frazeológiai kapcsolatai, azt illusztráltam néhány példával. JEGYZETEK [1] Tolnai Vilmos: A szólásokról. Bp. 1910. [2] Balázs János: A stílus kérdései. [„Ált. Nyelvészet...] Akadémiai Kiadó. Bp. 1956. 151. [3] Szilágyi Ferenc hozzászólása. Uo. 285. [4] Zolnai: Nyelv és stílus. — 96. Gondolat. [5] O. Nagy Gábor: A frazeológiai kapcsolatok stilisztikai szerepe. Pais emlékkönyv, 539—544. [6] O. Nagy Gábor: Mi a szólás? MNy. 1954. 110. [7] Mikszáth: Az apám ismerősei. Krk. II. 16. [8] Mikszáth: Nemzetes uraimék. Krk. II. 161. 19] Mikszáth: Nagy kutya a vicebíró. Krk. VIII. 66. [10] Mikszáth: A fekete város. OK. II. 43. [11] Mikszáth: Két választás Magyarországon. Krk. IX. 52. 301