Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1961. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 7)

I. Tanulmányok a nevelés és oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A példák felhasználása pszichológia oktatásunkban, különös tekintettel szocialista iskolareformunk alapelveire

zelet. A szocialista országok hatalmas lendületű fejlődése bizonyítja, milyen nagyszerű lehetőséget tud biztosítani a szocialista társadalom a dolgozók alkotó képzeletének kibontakozására. A képzelettel kapcsolatban felhozott példáinkban tehát a képzelet és a társadalmi rend öszszefüggéseit is tükrözniök kell. Az elavult, idealista pszichológiával szemben példáinkban annak is ki kell domborodnia, hogy a képzelet nem a semmiből teremtő misztikus folyamat, hanem bonyolult analitikus-szintétikus mnémikus lelkifolyamat [14]. 6. A gondolkodási folyamatot illusztráló, magyarázó, elemző példák során a tankönyvek felhasználják a mindennapi élet, az iskolai oktatás területét, olykor a különböző tudományok fejlődéstörténeti adatait is. A tankönyvi példák közt találkozhatunk némelykor rejtvényszerű, a gyakorlattól távol álló, extrém példákkal is. Például egyik középiskolás, tanítóképzős tankönyvben olvashatjuk a következő kérdést: „Hány olyan ember van Budapesten, akinek egyenlő számú hajszála van?" Nyilvánvaló, hogy ilyen és ehhez hasonló rejtvényszerű gondolkodási „feladatok" lehetnek ötletesek, frappánsak, meghökkentők —, de gyakorlati jelentőségük, értelmük aligha van. Ezért ilyenféle példák gyakori alkalmazása, halmozása — annak ellenére, hogy érdeklődést keltők, élénkítőleg hatnak — mégsem kívánatos. Számunkra ugyanis a lényeges az, hogy hallgatóink megértsék a gondolkodás lényegét, mindennapi és tudományos jelentőségét. E célt pedig jobban szolgálják a gyakorlati élet valóságából merített, reális problémákat tartalmazó, hasznos, gondolkodtató feladatok. Természetesen nem kívánjuk ezzel a frappáns, rejtvényszerű példák létjogosultságát teljes mértékben tagadni, de az is bizonyos, hogy bármely gondolkodáslélektani problémát illusztrálhatunk, elemezhetünk valódi, gyakorlatias példákkal is. Végül, az intelligencia-fogalmával kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet egy problémára: ügyelnünk kell arra, hogy felhozott példáink teljes mértékben megfeleljenek annak a meghatározásnak, amelylyel kapcsolatban a példát alkalmaztuk. Ha pl. egy tankönyv lényegében elfogadja W. STERN intelligencia-koncepcióját, mely szerint az intelligencia lényegében „szellemi alkalmazkodóképességéét jelent — (nézetünk szerint egyébként ez a koncepció erősen bírálható!) —, akkor olyan példákat kell felhozni, amelyek a meghatározásban adott koncepciónak megfelelnek. Nem szerencsés tehát ilyen koncepció mellett a BINET—SIMON-féle intelligencia-tesztek feladatait emlegetni, mert ezek a feladatok aligha felelnek meg e meghatározás kellékeinek. 7. Az érzelmekről tanítva, példáinkban gondot fordíthatunk arra, hogy velük az érzelmek társadalmi alapjait, összefüggéseit is érzékeltessük. Erre határozott és nagy mértékben eredményes törekvést találhatunk JAKOBSZON-nak az érzelmek pszichológiáját tárgyaló monográfiájában. Az érzelmek pszichológiáját fejtegetvén, ugyanis fennáll az a veszély, hogy egyoldalúan, formálisan, apolitikusan, biologizálva tárgyalják a problémát. Számos tankönyvben az érzelmek mint merőben 29